Bábjáték – Nagy Belső Utazás
4

Bábjáték

"Bábu vagy, nem te lépsz,valaki irányít.
Jól vigyázz, mi lesz majd,ha megun és leállít?"
(KFT együttes)

Az NBU alapvetően célkitűzési program - a szó legnemesebb értelmében, mert a célkitűzésben az is benne van, hogy:

  • figyelünk a következményekre,
  • képesek vagyunk eltérni a tervtől,
  • mással is foglalkozunk, nem csak a céljainkkal,
  • nem megyünk tűzön-vízen át.

Van azonban egy célkitűzésnek álcázott dolog, amelyet sokan nem vesznek észre. Ez pedig a bábjáték.

Mondjuk, hogy teljesen normális életet élsz. Reggel felkelsz, elmész dolgozni. Talán még elviszed a gyereket ide-oda, oviba, suliba előtte. A munkahelyeden tudod, mi a dolgod, meg is csinálsz mindent szépen, annak rendje és módja szerint. Aztán letelik a műszak. Hazabuszozol, vagy kocsizol, vagy hasonló. Talán még előtte beugrasz a gyerekért ide-oda. Talán elviszed még edzésre, sakkszakkörre, uszodába, zeneiskolába. Esetleg beiktatsz egy bevásárlást, tankolást. Otthon vár a házimunka, meg a párod, vagy épp te várod a párod, vagy épp nem. Mindenesetre párosan vagy páratlan teszed a dolgod otthon is. Talán még felhívod az anyukád, tanulsz a gyerekkel, főzöl, etetsz, itatsz, fürdetsz. De gyerektelen is megvannak a jól bejáratott menüpontok az életünkben. Mondanám, hogy nem lehet általánosítani, de nem mondom, mert lehet. Ugye, én is pont ezt teszem most. Általánosítok.

Van, akinek másképpen telik az élete. De akkor is megvannak a mindennapi rutinok, a szokásos feladatok, az előre lefektetett sínek az életünkben.

Ezzel egyébként nincsen semmi baj. Az égvilágon semmi baj sincs ezzel, de tényleg.

Csak egy kicsit, néha.

Azon lehet ugyanis elgondolkodni, hogy miközben játszod a szereped (mert tételezzük fel és le, hogy különféle szerepeink vannak az életben, amivel megint csak nincsen semmi baj), mennyire érzed jól magad a bőrödben.

Amikor minden okés.

Ha már van olyan szó, hogy oké, legyen olyan is, hogy okés. Ezt már csak egy lépés választja el az okésostól, aminek már semmi értelme. Nem úgy, mint a büdösösnek. Annak sincs értelme, de van árnyalata. A büdösös egy árnyalattal kevésbé büdös a büdösnél, és ez így szerintem okés.

Szóval csak azt akartam mondani, hogy miközben sorban állsz a parizerért a szupermarketban, tudván-tudva, hogy húsz perc múlva az oviba kell érned, de előtte tankoljál is, meg minden, mert épp anya- vagy apaszerepben vagy, és mindeközben jó érzed magad a bőrödben, mert szereted a gyereked, a parizert, és még a benzinkutasra is mosolyogsz, akkor minden rendben. Okés.

Amikor kilóg a nyelved munka közben, és a nyakadba varrnak még egy raklapnyi könyvelnivalót, de könnyedén veszed az akadályokat, mert egyszerűen baromi jó vagy, ezért is adnak neked oda mindent, és semmi gondod ezzel, akkor is minden rendben.

És ha este tizenegykor még mindig nem alszik a gyerek, és senki sem engedi le maga után a fürdővizet, és már tíz hónapja ugyanazt a könyvet olvasod - de közben kiegyensúlyozott vagy és vidám - minden szuper. Csúcs vagy.

Amikor semmi sem okés

Mert van ám olyan, amikor sorban állsz a parizerért a szupermarketban, tudván-tudva, hogy húsz perc múlva az oviba kell érned, de előtte tankoljál is, meg minden, mert épp anya- vagy apaszerepben vagy, és mindeközben a tököd tele van az egésszel, mert unod a parizert, szereted a gyereked, de már nem tudsz mosolyogni a benzinkutasra sem, mert fáradt vagy, közben valami teljesen másra vágysz.

Amikor kilóg a beled munka közben, és a nyakadba varrnak még egy raklapnyi könyvelnivalót, amit majd haza kell vinned, mert ma nem végezhetsz vele, de nem mondhatsz nemet, ezt ők is tudják, és ezért is adnak neked oda mindent, de ez kiborít, akkor semmi sincsen rendben.

És ha este tizenegykor még mindig nem alszik a gyerek, és senki sem engedi le maga után a fürdővizet, és már tíz hónapja ugyanazt a könyvet olvasod - pedig imádsz olvasni, és alig élsz már - hát az nagyon gáz. Zombi vagy.

Gondolkozz!

Ha minden okés, nem kell gondolkoznod, csak élvezd az életet.

Ha azonban a helyzet gázos, büdösös, mert nagyon nem élvezed mindazt a sok mindent, amit folyton csinálsz, akkor gondolkozz.
Sok-sok oka lehet, de nézzünk két tipikusat.

1. Túlvállaltad magad.
A munka, a hitel a házon, a kocsi, a gyerekek, a minden. Benézted. Ez van, de azért ennek megvan az a szépsége, hogy a saját céljaidért küzdesz. Szorgalmas munkával és néhány jó döntéssel azért fel lehet még innen állni.

2. Bábu vagy.
És ez a rosszabb.

Bábu vagy?

Ne vedd rossz néven, ha lebábuzlak. Én is bábu vagyok. Bizonyos szempontból. A két fő irányítóm a Bogi meg a Barbi, a legkisebbek. De valahogy ebben jó dolog is van. Én nagyon szeretem, ha szeretnek. Ez a gyengém. Szóval nem zavar. De most nem elemezném a saját helyzetem, mert túl bonyolult. Annyira nem, csak egy kicsit. Bonyi.

Inkább nézzünk téged. Ha nem érzed jól magad a saját bőrödben, és már te is gyanítod, hogy nem a saját céljaidért küzdesz, akkor mégis, kinek a céljaiért?

Előfordulhat, hogy más döntései miatt kerültél nehéz helyzetbe?

Például:

  • Csak azért jársz egy iskolába, hogy valaki másnak megfelelj - valójában nem érdekel.
  • Csak azért vagy orvos (autószerelő, belső ellenőr, cukrász, mlm-es, napelemes, villanyóra-leolvasó, stb.), mert valaki azt mondta, legyél az, de valójában nem akarsz az lenni.
  • Csak azért teszel meg mindent a gyerekedért, mert senki sem segít, és valakinek muszáj, és jólesne a segítség. Nem kapod meg.
  • Azért nem mossa ki senki a kádat maga után, mert mindenki tudja, hogy majd te kimosod.
  • Azért varrnak a nyakadba mindenféle munkát, mert hozzászoktak, hogy te mindig mindent megcsinálsz.

Ha mindezek a dolgok, vagy ehhez hasonlók rád illenek - nos, akkor üdv az Élet Nagy Bábszínházában.

Az önfeláldozás határai

Ha bábu vagy, az nem azt jelenti, hogy rossz ember vagy. Alapvetően az ilyen emberek nagyon jók. Szeretik a többieket. Segítenek. Feláldozzák önmagukat, hogy másoknak jó legyen.

Empatikusak, hogy szimpatikusak legyenek, de végül tipikusan apatikusak lesznek. Főleg az apatípusok. Én tipikus apatípus vagyok, ezért is szállt rám totál a Bogi meg a Barbi, de ezt nem bánom. Imádom a két kis zsarnokot.

Tudod, van egy határ, amin nem jó túlmenni. Amikor már azt érzed, hogy nagyon régóta húzod az igát, amikor már nagyon fáradt vagy, vagy kezdesz türelmetlenné válni.

Egy darabig elmegy az önfeláldozás, de észre kell venned, amikor átesel a ló túloldalára.

Túlfeszítve

Meg kell említenem azt az állapotot, amelyet a legveszélyesebbnek tartok. Sokszor ugyanis előfordul, hogy többen is rángatnak valakit. Sajnos ezek nem egy bábszínházban dolgoznak, és abszolút nem hangolják össze a játékot. Sőt, sokszor kifejezetten ellenkező irányba cibálják az embert.

A gyerek elvárná, hogy fogd a mesekönyvet, és olvass neki még késő este is, és hogy feküdj mellé, amíg elalszik, a párod azt várná el, hogy őmellé feküdj, és valami mást fogj meg a mesekönyv helyett, a főnököd azt, hogy másnapra meglegyen a munka, a nagyi, hogy meglátogasd ötkor, a tanárnő, hogy elmenj a fogadóórára ötkor.

Ez a legrosszabb helyzet. Nem kell senkit sem hibáztatnod - ki kell szállnod az ördögi körből, mert ha sokfelé húznak, előbb-utóbb szét fogsz szakadni.

Mit lehet tenni?

Hát, nincs a birtokomban univerzális megoldás, mert ezek nehéz helyzetek. Az egyértelmű, hogy változtatni kell valamin. Nem várhatod el, hogy a többiek változzanak, mert ha arra vársz, akkor nagyon hosszú lesz a darab, amiben játszol. Csak te tudsz változtatni, a saját viselkedésed a kulcs. Mint ahogy ez lenni szokott. Egy sötét szobából csak akkor juthatsz ki, ha felkapcsolod a lámpát. Ha ki akarsz szállni a bábjátékból, ki kell bújnod a zsinegekből.

A bűvös szó

A bűvös szó az, hogy "nem".

Nem könnyű ám kimondani. De ha megteszed, nem fog összedőlni a világ. Egy pár dolog összedől majd, de nem baj.

Nem szeretnék okoskodni, mert a helyzet mindig nagyon bonyolult, és roppant összetett. De akárhogyan is nézzük, lépni kell valamit, ha változtatni akarsz. Nem azt mondom, hogy most azonnal alaposan olvass be a főnöködnek, vagy varrj mindent a párod nyakába. Csupán arra célzok, hogy a saját céljaid neked kell kitűznöd, a döntéseidet neked kell meghoznod, mert a saját életedért te vagy a felelős.

Attól még lehet venni parizert, meg minden.

Azt kívánom az elkövetkező napokra, hogy figyelj magadra, a céljaidra, a döntéseidre. Meg mindenre.

Shortcode could not be rendered
Oszd meg, hogy más is olvashassa!
Tibi
 

Mondanám, hogy engem mindenki Tibinek hív, de az igazat megvallva volt egyszer egy főnököm, ő Zolinak szólított. Hamar megtanultam. De ne rohanjunk úgy előre, kezdjük szépen a gyermekkorommal. De ez olyan hosszú, hogy inkább csak ide tettem: http://mindennapinlp.hu/blog/rolam/

  • Ági szerint:

    Mindig bearanyozod a napjaimat, köszönöm….

  • Buday Éva szerint:

    BOGI és BARBI szerencsések , hogy apatípus apukájuk van !

    Apatípus boldog apuka a tüneményes angyalaival !

  • >