május 7, 2017

Szoktad nézegetni az ujjaidat? Az ujjlenyomataidat? (De remélem, más nem szokta nézegetni.) Gondoltál már arra, hogy te magad is pont olyan vagy, mint az ujjlenyomatod? Egyedi, különleges és megismételhetetlen, minden és mindenki mástól különböző egyetlen emberi lény az egész univerzumban.

Az ujjlenyomatunk az egy dolog, de van még sok más dolog is, amely testi szinten egyedi - sőt, szerintem minden az. Más az arcunk, más a kezünk, más a hajunk, a fogunk, a szemünk és szájunk.

De ne ragadjunk le testi szinten, mert még annál is egyedibb a személyiségünk, a gondolataink, a nézőpontok, amelyeket képviselünk, a hiedelmeink és meggyőződéseink, a mindenünk, a valamink, a bármink, és talán még az akármink is.

A személyiségünk pedig - az NLP zseniális modellje alapján - egyedi részekből épül fel, és mindegyik rész különbözik a másiktól bennünk, de a részeink is különböznek más emberi lények részeitől. Kicsiben és nagyban, egészünkben és részleteinkben is különbözünk.

Pro és kontra

A pro az nem profi, és a kontra nem a biciklin van. Sokkal inkább gondolok arra, hogy milyen nagyszerű és milyen borzasztó is az, hogy mások vagyunk, mint mások.

Mert csudálatos az, hogy bejárhatnád az egész világegyetemet, úgysem találnál még egyet saját magadból - valami hasonlót talán, de az hozzád képest csak egy gyenge utánzat volna, egy idézet rólad, és még annak is csak harmatos. Ez pedig azt jelenti, hogy akinek rád van szüksége, annak bizony senki más nem lesz jó. Mert ha mégis mást választana, az már nem te lennél.

Innen is lehet látni, mennyire hűtlen tud lenni a szerelem, mert az egyik pillanatban még csak te, és senki más, és akkor utána meg már mégis valaki más kell? Öri-bariból így lesz öri-hari. Hát, én azt mondom (és vessetek a mókusok elé), elmehet a fenébe a szerelem, mert hol érhet az a nyomába annak a szeretetnek, ahogy a gyermek ragaszkodik az anyjához, és - mert azért olyan is van, tudod -, az apjához. Akármilyen is egy anyuka vagy egy apuka, a gyereknek csak az jó, hiába kapnak szebb, csinosabb, kedvesebb anyukát, vagy okosabb, viccesebb és erősebb apukát - szóba sem állnának velük. Mert tengernyi szuperanyu közül is kiválasztják azt az egyet, és százmillió okos, vicces és erős apuka közül is csak az az egyetlen a jó, aki az igazi.

Ha van gyereked, akkor azonnal száz százalékosan értelmet nyer, miért jó, hogy pont olyan vagy, amilyen. A gyereked pont így szeret, csak téged, mindenek fölött. És ha úgy esik, ami sajnos megesik, hogy apa és anya külön utakra lépnek, ez akkor sincs másképp. Csak minden rosszabb lesz, meg nehezebb, de ahogy azt már az élettől megszoktuk, sokszor a rosszabb a jobb, és a fenekünk sem lehet mindig tiszta tejfel.

Szóval mondjuk ki, hogy pótolhatatlan, másolhatatlan, utánozhatatlan, csodálatos emberi lény vagy, egy olyan Unikum, amit nem lehet feles pohárba kimérni.

Ez volt a pro, de akkor erre most rákontrázunk.

Mert milyen már az, hogy kismillióan vannak, akik gazdagabbnak születtek nálunk. Jobb családba, szebb helyre születtek nálunk, és annyi mindenük van, ami nekünk már sosem lesz. Miért van az, hogy vannak, akik híresek, és szépek, és okosabbak meg ügyesebbek nálunk, erősebbek, és egy csomó olyasmit meg tudnak csinálni, amire nekünk esélyünk sincsen?

Azért ez nagyon kiakasztó tud lenni. Amikor egyik napról a a másikra éljük az életünk, és látjuk, hogy vannak ám szép számmal, akik viszont a másikról az egyikre élnek. Főleg, ha azt is észrevesszük, hogy milyen sokan vannak, mert a városban nyakra-főre belefutunk a sokmilliós a verdákba, de a mi tragacsunknak csak sokmillió hibája van, nyilván azért, mert mi nem vagyunk olyan ügyesek és jók, mint ők.

Na, most akkor melyik az igaz? A pro vagy a kontra?

Természetesen mind a kettő igaz valahol, és nem is az a kérdés, hogy melyik az igazi, hanem az, hogy te mire figyelsz. A többi ember kiválóságából arra figyelj fel, amiből tanulni tudsz, amire felnézel anélkül, hogy az irigység sárgára színezné az arcod. Az az igazság, hogy mindenkinek megvan a maga baja, azoknak a sikeres és boldog embereknek is, akikről talán nem is gondolnád. Ne sajnáld tőlük se a jót, se a rosszat.

Másság vagy együvé tartozás

Amikor azt mondom, más vagy, mint a többi ember, akkor egyrészt ez az igazság, másrész viszont olyan, mintha két részre osztanám a világot, az egyikben volnál te, a másikban mindenki más. Ez valamelyest így is van, hiszen abba a kategóriába, amelyikben az emberek pontosan olyanok, mint te, csak te tartozol, és senki más. A másik kategóriába, akik nem pont olyanok mint te, egyetlen kalap alatt ott kucorog az egész univerzum minden lénye. De azért ez nem jó érzés.

Figyelembe kell venned, hogy ez csak egyetlen nézőpontból látszódik így, a sajátodból. A saját nézőpontjából azonban minden ember ugyanígy látja. Akik az előbb még egy kalap alatt kucorogtak ugyanis, azok között esélyed sem volna két egyformát találni.

A helyes nézőpont tehát az, hogy te egyedi, különleges, pótolhatatlan és megismételhetetlen vagy - pontosan úgy, mint mindenki más. Ez már jó érzés, nem? Nekem nagyon az.

Jó ez a másság?

Ez fontos kérdés. Te például miben vagy más, mint a többi ember? A többi ember - muszáj ezt kimondani: A nagy átlag. Van olyan, hogy nagy átlag, de ne aggódj, senki sem tartozik a nagy átlagba, csak sok ember tud nagy átlagot képezni, ami nem egy ember lesz, hanem egy bazi nagy csomóból létrehozott tulajdonságok közepe.

Ha a másságod jó, az jó.

  • Ha például abban vagy más, hogy kivételesen kreatív vagy, annak csak az előnyeit élvezheted.
  • Ha csinosabb vagy az átlagosnál, és a mosolyod csillogó, akkor könnyebb a dolgod sok helyzetben, mint a többi embernek.
  • Ha három nyelven beszélsz perfekt, akkor igencsak nagyszerű helyzetben vagy.

De...

  • De, ha neked kisebb a büdzséd, a lakásod, vagy az akármicsodád, mint a többi embernek, az nem biztos, hogy örömteli.
  • Ha nehezebben nyílsz meg másoknak, mint mások másoknak, nehéz lehet az életed.
  • Ha tele vagy félelelemmel, miközben mások csak félig vannak vele tele, az ijesztő lehet.

Mit tehetsz egy ilyen helyzetben?

Az egyik, hogy tanulsz, fejlődsz. Kilépsz azokból a helyzetekből, amelyek számodra előnytelenek, és nem okoznak örömöt. Kilépsz, mert bátor vagy és rugalmas, és nem ijedsz meg az új helyzetektől. Soha nem szabad beletörődni a sorsunkba, mert az azt jelenti, hogy végképp kiesik a kezedből a gyeplő, a lovad megbokrosodik, vágtázni kezd, és ha nagyon elszalad veled a ló, akkor már át is estél a túlsó oldalára, és ha nincs szerencséd, akkor pofára esel. Ez senkinek sem jó. Mindig cselekedni kell, légy bátor, és ha úgy érzed, a te szívedből hiányzik a bátorság, nos, akkor menj el Ózhoz, és majd ő ad neked. Ha nem ismered az utat, akkor, tudod, mindig a sárga téglán.

Van egy másik is, egy olyan nézőpont, ami a szívemnek a csücske. Ez azt mondja, hogy mindaz, amit te hiányosságként értékelsz magadban, valójában egy hatalmas pozitívum.

A varázsige

Mert ez az. Sok varázsige létezik, de most maradjunk ennél az egynél.

Nem hülyültem meg teljesen (de hamarosan számíthatsz rá). A varázsigéket nem a Háry Péter c. regényből plagizáltam, hanem az NLP-ből merítettem. Ezek a varázsigék arra valók, hogy, ha valami nem jót gondol valaki, olyasmit mondj neki, ami segít rajta, ami jót tesz neki. Másnak vagy magadnak is lehet.

Ha abból indulunk ki, hogy a másságod nem jó neked, akkor a varázsige képlete így néz ki:

PROBLÉMA:

Jaj, én olyan [negatívum], hogy sehogy sem juthatok el [cél].

VARÁZSIGE:

Mit gondolsz, az, hogy [negatívum], hogyan fogja azt okozni/segíteni, hogy eljuss [cél]?

Példák, hogy megértsd:

Probléma:
Nagyon érzékeny vagyok, folyton elbőgöm magam. Nem tudok másokkal kapcsolatban lépni.

Varázsige:
Mit gondolsz, az, hogy érzékenyebb vagy másoknál, hogyan fogja azt segíteni, hogy másokkal kapcsolatba lépj?

Lehetséges reakció:
Hm... Milyen igaz. Sokan szeretik az érzékeny embereket, és szívesebben megnyílnak előttük.

Probléma:
Képtelen vagyok koncentrálni, nem megy nekem a tanulás.

Varázsige:
Mit gondolsz, az, hogy nem erősséged a figyelmed fókuszálása, miképpen segíti azt, hogy a nagy átlagnál könnyebben és gyorsabban tanulj meg dolgokat?

Lehetséges reakció:
Hm... Talán így könnyebben megismerek, és kipróbálok újszerű, hatékony tanulási módszereket, ahol nem a koncentráción, hanem a cselekvésen van a hangsúly.

Probléma:
Jaj, sosem csókolóztam még, hogy lesz így barátnőm?

Varázsige:
Gondoltál már arra, hogy vajon azok a fiúk, akik először csókolóznak, miért veszik le a lábukról a lányokat?

Reakció:
Hm... De kár, hogy ezt csak egyszer lehet ellőni. Talán mindig azt mondom majd, hogy ez az első.

Figyelem: Ez egy nagyon hatékony varázsige. Először magadon próbáld ki.

Jaj

Kezd ez az írás félelmetesen hosszúra nyúlni. Félek, hogy sosem érsz a végére.

Mit gondolsz, vajon az, hogy ez az írás egyre terjedelmesebb, miképpen ébreszt benned ellenállhatatlan vágyat az iránt, hogy csak azért is végigolvasd?

Hm... Biztos akkor nagyon-nagyon jó lesz neked. Ugye?

Valami más

Közel sem végezetül, hadd adjak pár fontos gondolatot a másságoddal kapcsolatban.

Amiben különleges vagy, azt ne rejtegesd. Külön erőfeszítést igényel, és nem biztos, hogy jóra vezet. A különlegességed az erősséged. Ha félénk vagy, akkor te félénkségben vagy jó. Én odavagyok a félénk emberekért. Biztos lehetsz benne, hogy nem rontanak ajtóstul a szádba, nem rohannak, le és nem tipornak a lelki világodba.

Jellemzően a különlegességeidet tudod a legkönnyebben fejleszteni.
Ha például az a bajod, hogy mindig mindent elrontasz, akkor rontsd el igazán a dolgokat. Amúgy nem, annak semmi értelme sem volna, ugyanakkor elgondolkozhatsz rajta, hogy mik azok a dolgok, amelyek nem jól sülnek el a kezed alatt (nem a párkapcsolatra gondolok), és melyik az a pont, amikor másképpen alakulnak az események, mint amit szeretnél, és egyáltalán, biztos vagy-e abban, hogy ez nem volt jó neked?

Tehát nem azt akarom mondani, hogy amit előnytelennek gondolsz, azt erősítsd, sokkal inkább azt, hogy ne harcolj ellene, inkább menj vele. Ha zuhan a repülőgéped, ne a katapult gombját keresd a kezeddel, hanem menj bele a zuhanásba, és nézd meg, mit találsz ott.

Nem véletlen történnek veled a dolgok. Benne vagy az áramlatban, és hadakozhatsz ellene - vagy kihasználhatod a sodrást, és az iszonyatos erőfeszítés helyett, amely a visszafelé úszást valósítaná meg, elkezdheted apró mozdulatokkal irányítani az eseményeket. Remélem, érted, hogy értem.

Még valami

...aztán itt sem vagyok.

Azt, hogy te más vagy, mint a többiek, már elég alaposan kitárgyaltuk, de arról még nem ejtettünk (hoppá!) szót, hogy te teljesen más vagy, mint te. (Igen, most őrülök meg éppen, de ne aggódj, tisztes távolságból írom-e sorokat.) Most pont olyan vagy, amilyen vagy, de tegnap bizony más voltál. Azóta történtek ám események, amelyek mind megváltoztattak téged. És, mint ahogyan sosem teheted be a lábad kétszer egymás után ugyanabban folyóba, sosem lehetsz már ugyanaz, mint aki tegnap voltál. Így minden egyes pillanatban más és más emberré válsz.

Így, miközben ezeket a sorokat olvasod, és a betűim úgy rebbentik fel a fejedben a gondolatokat, mint a térre szaladó csahos kutyus kergeti a magasba a morzsákat csipegető galambokat, biztos lehetsz abban, hogy azok az ijedt kis gondolatok sosem fognak már ugyanoda visszaszállni, és ha mégis ugyanoda röppennének, hát, tudd, hogy azok már nem ugyanazok a gondolatok. És ez az, amit szeretned kell önmagadban, mert ha néha azon bánkódsz, hogy miért nem tettél meg mindenféle dolgokat korábban, amikor még más voltál, mint most, akkor gondolj csak arra, hogy vajon mit fogsz majd sajnálni holnap, amikor felidézed ezt a pillanatot, amikor még a fejedben peregtek a mostani gondolatok, és azt mondod, miért is nem tettem meg ezt és azt akkor, nos, az az akkor, az pont most van, így, ha épp a fejedben repked egy nagyszerű gondolat, például, hogy mondanál nekem valamit erre az egész lehetetlen irományra, akár csak azt, hogy mit keresek még mindig a billentyűim előtt, és ugyan, miért nem húzok már el melegebb vidékre - nos, ne fogd vissza magad.

Csodálatos, különleges és egyedi emberi lény vagy.
Én is az vagyok.
Azért olyan jó, hogy van bennünk egy picike közös. Nem?
Most szólj hozzá!

{"email":"Email address invalid","url":"Website address invalid","required":"Required field missing"}
>