Egyedül vagy másokkal jobb neked? – Nagy Belső Utazás
6

Egyedül vagy másokkal jobb neked?

Az ember folyton járatja az agykerekét, csoda, hogy nem gurul el sehová az a kerék.

Sokfelé gurulhatna például, ha tegyük fel, tényleg elgurulna. Vegyünk csak két opciót, hogy néhány kört leírva végül is visszagurulna hozzánk, és megint a miénk lenne. Vagy az is lehet, hogy odagurulna más emberekhez, és azokkal összekapcsolna minket. A kérdés már-már scfi-fibe illő dimenziókba nyúlik át, azokat pedig nem jó feszegetni, ezért térjünk rögtön a lényegre.

Egyedül jobb vagy mással?

Mondanám, hogy ez költői kérdés, de ne szépítsük a dolgot. Ez egy hülye kérdés. Úgysem mondhatjuk rá, hogy egyedül jobb, vagy hogy mással jobb, mert mindkettőben a jót kell keresni, a kérdés legyen inkább az, hogy mit tudsz kihozni ezekből az időkből, amikor egyedül vagy, vagy amikor mással.

Egyedül

Ha egyedül vagy, akkor azt vedd úgy, hogy akár lehetnek is körülötted mindenféle kedves embertársak, de ők nem sok vizet zavarnak, mert békén hagynak.

Például ha a vonaton utazol másfél órát, és kényelmes ülőhelyed is van, és senki sem akar veled beszélgetni, akkor egyedül vagy. Azt csinálsz, amit akarsz, vagyis majdnem, mert mégis tekintettel kell lenned a helyzet adta keretekre, vagyis a vonaton nem jó például gitározni, fekvőtámaszozni vagy francia krémest készíteni. De lehet olvasni, zenét vagy hangoskönyvet hallgatni, telefonálni, írni, és még egy csomó izgalmas dolgot megtehetsz, ha EGYEDÜL vagy.

De ennél lehetsz még sokkal egyedülebb is, ha például TÉNYLEG egyedül vagy, mondjuk otthon, nyugiban, csendben. És azt csinálsz, amit akarsz. Persze ismét csak a megengedett keretek között. Otthon például nem lehet nyaralni, ejtőernyőzni vagy utazni. De mindig van mit tenni. Ezer csodás dolog vár rád a csendben.

Ha egyedül vagy, nincs senki, csak te, ezért te döntöd el, mit kezdesz az időddel, és nem kell senkinek sem megfelelned, senkitől sem kell megkérdezned, engedélyt kérned, hogy például aludhass egy órácskát a fotelben.

Vagy elég csak az olvasásra gondolni. Nem mondanám, hogy tipikusan magányos tevékenység, mert sokszor felolvasás lesz belőle, és az is jó, ha a könyv mindenkinek szórakoztató. De még jobb, ha magadnak olvasol, csak úgy szépen, csendben, nyugiban. Ha egész nap mentek a sztorik a fejedben, a saját életed problémái, helyzetei, céljai, akkor ideje kicsit átkapcsolni egy másik dimenzióba, egy másik történetet megnézni, és azon járatni az agyadat. Utána sokkal jobban mennek majd a saját sztorik is a fejedben.
Vagyis, ha egyedül vagy, olvashatsz.

Vagy tanulhatsz. Ezer dolgot lehet tanulni, és nagyon sok jó van a világon, amit meg kell ismerned, ki kell próbálnod. Ha egyedül vagy, végre tanulhatsz, fejlesztheted magad.
Megismerhetsz új nyelveket, megtanulhatsz írni vagy elmélyedhetsz bármilyen érdekes és izgalmas témában.

Ez a végletek világa. Egyetlen könyv is lehet az, amely örömöt okoz egy délután, és amiből valami fontosat tanulsz. Ugyanakkor egy számítógép internetkapcsolattal több millió könyvet varázsol eléd egy kattintással. És nem csak könyvet. Mindent.
Melyik a jobb? Mindkettő jó, a kérdés, hogy mindkettőt csinálod-e?

Ha egyedül vagy, senki sem beszél hozzád, nem kérnek tőled vizet, nem kell vacsorát készíteni, nincsenek kívánságok, óhajok és követelések. Azt csinálsz, amit akarsz.

Csinálj valami szórakoztató és építő jellegű dolgot magaddal!

De mi van, ha nem sikerül?
Nos, az a hanyatlás jele. Azt jelenti, hogy képtelenek vagyunk időt szakítani magunkra, mert amikor egyedül maradunk végre, akkor is csak dolgozunk, másokkal levelezünk, másolunk és beillesztünk. Vagy leragadunk a tévé előtt a béna sorozatunk bilincsébe bújva. Vagy iszunk, mint a vulkán, és füstölünk, mint a gödény. Főzünk, mosogatunk és a fürdőt takarítjuk. A gyerekért megyünk.

Ha nem foglalkozol az épüléseddel, akkor lefelé kezdesz el épülni, (jaj, ne bomolj már) és ez akkor sem elfogadható, ha épp nem rajtad múlik. Az első, amit be kell látnod, hogy de igen, pontosan rajtad múlik. Magadnak köszönheted, hogy ide jutottál, nem érdemes másokat okolni érte, mert te tudtál volna változtatni az eseményeken. Ha boldog és kiegyensúlyozott vagy, akkor egyúttal légy nagyon büszke is magadra, mert magadnak érted ezt el. Még akkor is, ha a körülményekre próbálod kenni a felelősséget. Magadtól vagy ilyen jó.

Akárhogyan is, de be kell látni, hogy mindenki magának irányítja az életét, és ha mégis a körülmények rabja, akkor saját maga láncolta oda magát azokhoz a körülményekhez.

Szerencsére a farzsebedben ott lapul a kulcs, amely nyitja a bilincseket. Képes vagy ugyanis valamilyen szinten most is döntéseket hozni, és a kezedbe venni a kormánykereket. Lehet sodródni tovább, de apró kormánymozdulatokkal észrevétlenül megcélozhatod a barátságosabb vizeket. Néhány dolgot máshogyan csinálsz, és ettől lassan megváltozik az életed.

Nos, ha ilyen dolgokat teszel, amikor egyedül vagy, akkor remélem, hogy szoktál egyedül lenni, mert te aztán tudsz mit kezdeni magaddal.

Szóval, ha egyedül vagy,
SEMMIKÉPPEN NE
- bánkódj
- unatkozz
- lustálkodj
- szomorkodj
- mérgeskedj
- alkoholizálj
- függj semmitől
Semmi ilyesmit ne tegyél, hanem
- tanulj,
- fejlődj,
- változz!

De van az a másik eset, amikor nem tudsz egyedül lenni.

Másokkal

A család, ha elég nagy és aktív, és ha ott is lakik, ahol te, akkor az önmagában képes szétbombázni a privát kis időszférád törékeny burkát. Nincs maszek idő, amit magadra fordíthatsz, mert reggel ébresztenek, hogy kelj már fel, mert gondoskodnod kell a gyerekedről. Persze még nehezebb, ha magadnak kell ébredned, mert még olyan sincs, aki felébresztene. A teljes felelősség a tiéd.

Aztán ember legyél a talpadon, ha átvészeled a nap egy részét. Talán még szusszanhatsz is 8-10 órát egy munkahelyen közben, ahol persze nem vagy egyedül, egész nap csak pörögsz a többiekkel. Aztán menj a gyerekért, vidd haza, és folytasd, és majd este... amikor már mindenki elalszik... Talán lesz még erőd feltápászkodni az ágyból, hogy odaülj az íróasztalodhoz dolgozni.

S az is lehet, nincs is gyereked, és nem is dolgozol számítógépen, de akkor is lehetsz olyan helyzetben, hogy sajnos kevés időt fordíthatsz csak magadra. Ez sokunkkal így van. Mielőtt azonban elszontyolódnánk, vigasztalódjunk meg azzal, hogy a MÁSOKKAL töltött idő lehet ám sokkal hasznosabb is, mint az egyedül töltött. Mert másokkal is lehet tanulni, fejlődni, épülni, nevetni, és másokkal minden sokkal jobb.

Probléma lehet persze, ha ez a "mások" tényleg má' sok, és nem kifejezetten olyan, akivel mondjuk tudnál együtt tanulni, vagy épülni, vagy örülni, esetleg már beszélni sem túl szórakoztató vele. Ebben az esetben nem olyan nagy öröm az életünk.

De sose bánkódj emiatt, mert igazság szerint bizonyos helyzetek magukban hordozzák ezt a fajta függőséget, és nem érdemes ez ellen tenni. A gyereked folyton téged akar, és úgysem hagy békét neked, de végül is, pont ez a jó benne. Ahelyett tehát, hogy folyton dolgozni próbálsz, hogy minden meglegyen, inkább foglalkozz a gyerekeddel többet, hogy TÉNYLEG meglegyen minden. Érdekes, hogy azok, akiknek a gyerekük a legfontosabb a világon, valahogy mégis meg tudnak feledkezni arról a nagyon legfontosabb gyerekről. Ebben az esetben a helyes, ha elengeded a munkát, hagyod a francba az aktákat, nem mész be túlórázni, rá se nézel a leveleidre, és inkább a gyerekeddel vagy, és jól érzitek magatokat közben.

De lehetsz mással is. Ugyanez, vagy legalábbis valami hasonló érvényes a többi embertársadra is. A szülők, a barátok és barátnők, a nagyik és a papik, az ipák és a napák és a megannyi másodunokatestvér, mind megérdemlik, hogy foglalkozz az életükkel.
És persze még ott vannak a közeli és távoli munkatársak, a volt osztálytársak, a haverok, a szomszédok, és mindenki más, akivel esetleg összesodor az élet. Nem gondolod, hogy ha ezekkel az emberekkel foglalkozol egy kicsit, akkor minden jobban alakul majd?

Minden egyes ember, s néha a kettesek is, akikkel találkozol, egy-egy lehetőséget hordoznak maguknál, ami a tiéd lehet. Egyesek az aktatáskájukban hordozzák, kettesek a retiküljükben rejtegetik a lehetőséget. Ha odamész hozzájuk és rájuk mosolyogsz, közelebb kerülsz a lehetőséghez. Ha hagyod őket elmenni, megy velük a lehetőség is.

Nem azt mondom, hogy törd ki a nyakadat nagy igyekezetedben, hogy mindenkinek a kedvében járj, csupán arra célzok, hogy ha már együtt töltöd az időd másokkal, akkor elsőként nézd azt, hogy is tudnál te ezeknek az embereknek segíteni. Sőt, lehetsz számító gazfickó is, és gondolhatsz egyből arra is, vajon hogyan tudnának neked segíteni ők, hogy jobb legyen az élet?

Nos, talán még emlékszel a farzsebedben lévő kulcsra, lehet, hogy a fésű mellé tetted pont, de ott van még mindig. Ez a kulcs nyitja az ajtót az emberek felé, ezért lesznek hozzád kedvesek és ezért fognak segíteni. A kulcsot úgy hívják, hogy beszéd, vagyis meg kell szólítanod másokat, és felelned kell a kérdéseikre, és mosolyognod kell, és segítened, ha szeretnéd, hogy ők is ilyenek legyenek veled.

Persze az élet ennél sokkal komplikáltabb, mégsem beszélhetünk azonban folyton csak a komplikációkról. Így, csak a példa kedvéért tételezzük föl, hogy valóban ki lehet hozni a kapcsolataidból sokkal többet, mint amit most teszel. Hogy lehetnél még jobb szülő, vagy gyerek, igazabb barát vagy forróbb szerető, lehetnél a szeretteid és barátaid között sokkal fontosabb, mint most vagy, ha valahogy többet foglalkoznál velük. Ha tehát még tudsz javítani a kapcsolataidon, kedves tudsz lenni másokkal, és neked is van mit mondanod, mert szívesen megnyílsz az emberek felé, akkor remélem, jó sok időt töltesz más emberek között.

Vagyis, mire a végére értem, kiderült, hogy valójában tök mindegy, hogy egyedül vagy vagy mással. Ott vagy, ahol lenned kell. Ha nem tetszik, menj másfelé. Sokkal fontosabb kérdés azonban, hogy mit is csinálsz éppen. Mi az ami foglalkoztat ma, mi a legnagyobb búd és bajod, örömöd, mire vagy rákattanva épp. Kihasználod az időd, vagy csak sodrósz?

Különben én szeretek sodródni. Nem kell az embernek megszakadni a kormánykerékkel. Sőt, egyáltalán, figyelni sem kell az útra. Én gyakran kényelmesen leheveredem az ágyra. Megkövetelik, hogy középre feküdjek, és nem ellenkezem. Aztán a két kislányom két oldalról ráfekszik a karomra. Bogi a nyugodtabb ilyenkor, ha megkapja a négy-öt meséjét, szépen elalszik. Barbi, ő késő estébe nyúló kedves magánszámokat ad elő, nem alszik el olyan könnyen. Képes húsz percen keresztül fetrengeni a sötétben, és közben magában suttog. Suttogás közben alszik el néha.

Ezért jó sodródni. Csak arra kell figyelni, hogy a megfelelő áramlatra csatlakozz. Én már kezdem kiismerni a vízjárást. Meg a suttogást.

Te hogy vagy? Merre sodor az élet? Vagy te sodrod őt?
Ha megosztanád, írd a hozzászólásokhoz.

Csodaszép mindent neked.



Oszd meg, hogy más is olvashassa!
Tibi
 

Mondanám, hogy engem mindenki Tibinek hív, de az igazat megvallva volt egyszer egy főnököm, ő Zolinak szólított. Hamar megtanultam. De ne rohanjunk úgy előre, kezdjük szépen a gyermekkorommal. De ez olyan hosszú, hogy inkább csak ide tettem: http://mindennapinlp.hu/blog/rolam/

  • Zoli szerint:

    Szerbusz Tibi, sziasztok többiek:)

    45 éves leszek pár napon belül, 4 gyerek, problémás családi viszonyok – kinek nem, meg mennyire, meg amúgy is -, zsákutcába irányuló munkahely – robotok meg kínaiak ccc – mellett törekszem idôt, energiát szakítani arra, hogy az általad is írt kisebb-nagyobb kormánymozdulatok elfordítsák a fejemben lévô Titanic-ot. A fene egye meg, nagyon nehéz, alig fordul. Emiatt sokszor érzem azt, hogy nem tudok örülni annak, amiket megteszek, mert folyamatosan kevésnek érzem. Kevésnek érzem az idôhöz viszonyítva, azaz a irányváltozás sebessége lassúnak tûnik. Nyugtalan vagyok emiatt, mert nincs az az érzetem, hogy ‘idôben’ megérkezem egy-egy állomásponthoz.

    Az írásod – szokás szerint – megint jó pillanatban érkezik. Segítség, mert elolvasva tudok egy kis idôt szánni arra, hogy újraértékeljem a helyzetem. Ez is egy fajta kormányzás tulajdonképpen, a gondolatok negatív írányáról el tudok fordulni pozitív felé, és a fejemben képzett fölös feszültséget le tudom csökkenteni vele.

    Úgyhogy hálásan köszönöm Neked, hogy megosztottad velem, velünk, és kérlek, a jövôben se fogd vissza magad.

    Szép napot Neked és mindenkinek.

    • Tibi szerint:

      Zoli, köszönöm neked ezeket az értékes gondolatokat. Át tudom érezni ezt a helyzetet… Ahogy írod, kinek nem, meg mennyire. Mindenkinek annyi baja van, persze vannak azért különbségek, de ami a lényeg, sokszor piszok nehéz az irányítás. Bízom benne, hogy néha az apró kormánymozdulatok mellett valahogyan jelentősebb irányváltoztatást is el tudunk érni.
      Köszönöm a figyelmed!

  • Ági szerint:

    Nagyon jó mindenkivel, mindenkiből a legjobbat kihozni, kommunikálni, együtt örülni, együtt tanulni, fejlődni, fontos, hogy legyen egy kis saját szféránk mindenképpen…

  • Takács Noémi szerint:

    Én-idő mindenképp kell vagy egyszer csak beleőrülsz az életedbe 🙂 Olykor Magadban, olykor csapatban, legyen az család vagy munkahelyi… Legyen mindenből egy kicsi, mint Hyppolit-ban a fürdővízből. Köszönöm az írást, Tibi, mindig mosolyt “ébresztesz” az ember lánya arcán :-)))

  • Buday Éva szerint:

    TIBI KEDVES ! Felélesztettél , szükségem volt már rá nagyon ! Az útobbi Időben sajnos nem jártam erre, már nagyon hiányzott. Vidám napot ! Üdvözöllek .

  • Ibolya szerint:

    Szívet melengető, észrevétlenül biztató -ugyanakkor könnyes mosolyra fakasztó, csendesen bölcs gondolatok. Be jó, hogy kiutaltam időt magamnak az elolvasásukra!

  • >