január 19, 2018

Miközben ebben a hónapban különösen sokat foglalkozunk az egyensúllyal, kéretik nem elfelejteni azt az előfeltevést, amelyet az NLP tárt elénk, miszerint

"Minden emberi viselkedés jó szándékú."

Ezzel nem sokra mennénk, ha csak azokat az eseteket vennénk észre, ahol ez olyan egyértelmű, minthogy a víz kilencven fokon forr. (Ja, nem, az a derékszög.) Szóval, amikor segítesz egy embertársadon, vagy egy állaton, amikor vigyázol a gyerekedre, amikor elpakolsz a szobádban, ápolsz valakit, vagy csak egyszerűen kedves vagy egy másik emberrel, hát persze, hogy jó a szándékod.

Akkor értheted meg ezeket az előfeltevéseket jobban, amikor arra gondolsz, hogy
- kiabálsz a gyerekeddel,
- folyton zabálsz,
- félsz az emberektől,
- lusta vagy,
- és egyéb hasonló hiányosságok.

Hiányosságok

A problémát felfoghatod hiányosságnak, mert ha nem vagy egyensúlyban, akkor valami hiányzik, ami megteremtheti az egyensúlyod. Azért kiabálsz a gyerekeddel, mert türelmetlen vagy (a türelem hiányzik), azért zabálsz, mert szomorú vagy, mert egyedül vagy (valami azért neked is jár) (valaki más hiányzik), azért félsz az emberektől, mert nincs bátorságod, azért vagy lusta, mert nincsenek igazi céljaid - folyton nincs valami, vagyis sosem van.

Nos, ha a hiányzó dolgot be tudjuk szerezni, már meg is oldottuk a problémát. Ha szerzel türelmet, mosolyogsz majd a gyerekedre, ha felszedsz valakit, végre leadhatod a kilóidat. Ha szerzel bátorságot, nem fogsz félni az emberektől, lustaság ellen pedig célokra lesz szükséged.

Csakhogy bátorságot nem ad a sarki fűszeres, de a Plaza-ban sem fogsz találni. Elmehetnél Ózhoz bátorságért, de a sárga utat sajnos lezárták közúti munkálatok miatt. Egy pár szeretőt könnyebb leakasztani, mint egy szerető párt - márpedig neked az utóbbi kéne. A türelem nem a fán terem, hanem rózsát, de az meg nincsen tövis nélkül, így kell a fenének. A célokat pedig csak te találhatnád meg, de ha egyszer pont te nem találod őket, akkor felesleges erőlködnöd.

Vagyis nem mindig egyszerű boldognak lenni. Még ha te magad hozod meg a döntéseidet, akkor sem olyan könnyű változtatni.

Kanyarodjunk csak vissza az NLP előfeltevéshez. "Minden emberi viselkedés jó szándékú."

Jót akarsz

Bizony, csak jót akarsz, amikor a gyerekedre rivallsz, a zabálásnak pozitív célja van, a félelem védelem, a lustaság félegészség.

Lehetne agyalni a negatívnak tűnő viselkedéseken, hogy ugyan már, miféle jó szándék húzódhat meg mögöttük. Mi a jó abban, hogy rágom a körmöm?

Hát, ezer oka lehet. Például megnyugtat. Jólesik. Vagy figyelmet kapsz általa. Aggódni fognak érted. Vagy, így elkerülheted, hogy barátaid legyenek.
Hogy mi a jó abban, ha nincsenek barátaid? Például megmenekülhetsz a csalódástól. Nem élhetnek vissza a bizalmaddal. Nem kell kölcsönadni a fűnyírót senkinek.

És így tovább. Az NLP szerint a legértelmetlenebbnek, a már-már önpusztítónak tűnő tevékenységek mögött is pozitív szándék húzódik meg.

Barátkozz hát meg magaddal, a bajoddal, gyengeségeiddel, félelmeiddel, összes hibáddal, mindeneddel.

Ha emlékek kínoznak, mert azt gondolod, nem jól döntöttél valamikor évekkel ezelőtt, és folyton csak a Hufnágel Pistire tudsz gondolni, meg az elszalasztott lehetőségekre, akkor fellélegezhetsz. Nem a te hibád volt. Az NLP legalábbis nem tekinti annak.

Előfeltevés (egy másik):

Mindig a legjobbat választod.

Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésedre álló lehetőségek közül mindig a legjobb mellett fogsz dönteni, és annak megfelelően cselekszel majd.

Ha oltári baromságot műveltél valamikor, akkor tudd, hogy az volt az optimális megoldás abban a helyzetben. Pont azt választottad, ami a lehetőségeid szerint a legjobb volt. Ha az adott helyzetben más lehetőségeid is lettek volna, másképpen döntöttél volna. Úgy mondjuk, csak a saját térképednek megfelelően indulhatsz útnak. Ez egész életedben így van, de tudod a térképed gazdagítani. Vagyis dönthetsz úgy, hogy ezentúl másképp gondolkozol, aminek következtében a jövőben másféle döntéseket is hozhatsz.

Tehát ne aggódj egy percig sem. Te nem tehetsz semmiről.
Viszont a helyzetet meg kell oldani.
Vagy - el kell fogadni.

Melyikhez van több kedved?

Nagy Belső Utazás, önismeret, nlp előfeltevés, kibillenve, szomorú kutya

Megoldanád életed nagy problémáját, vagy elviselnéd még egy kicsit?

Szomorú vagy, mert magányos vagy.
Ezt megoldhatod, mert ha eleget foglalkozol önmagaddal, kommunikációval, és még társaságba is jársz, akkor egész biztos, hogy felszedsz valakit.

Csakhogy nem mindig választjuk a jobbat. A boldogságnak ára van, amit sokszor nem akarunk megfizetni.

Mondjuk úgy, hogy kibillentél az egyensúlyi állapotodból, de jobban érzed magad így, kibillenve. Semmi kedved hatalmas erőfeszítéseket tenni a változásért. Emberekkel beszélni, ügyeket intézni, gondolkozni, stb.

Olyan nagy baj ez?

Nos, nem hinném. Minden emberi viselkedés jó szándékú. Ha dühös vagy, szomorú, ha fáj valami, akkor is.

Van az úgy, hogy pont a szomorúság tartja bennünk a lelket, mert annyira magunk alatt vagyunk, hogy ha már szomorúnak sem érezhetnénk magunkat, ugyan, mi maradna belőlünk? Teljesen üressé válnánk.

Az egyensúlytalanság, a kibillent lelki állapot igenis jó lehet. Egy ideig mindenképp. Ha a világot nem találod kedves, szerető, barátságos helynek, akkor is kell valami, ami életben tart. Ha neked ehhez szomorúságra, haragra vagy fájdalomra van szükséged, nem baj. Adj magadnak elegendő időt. Amikor majd eljön az ideje, tovább fogsz lépni. Mert egyszer azért el kell jönnie az időnek.

Meddig ragaszkodsz?

Ez egy egyszerű megfigyelésem, amelyet az emberek szavaiból és viselkedéséből szűrtem le. Sosem voltam hittérítő, nem erőszakoltam rá senkire a véleményem, szívesebben adok sugallatokat az embereknek. Az emberek pedig beengedik ezeket a sugallatokat, vagy elengedik őket. Sokan ugyanis ragaszkodnak a problémájukhoz. Azt mondják, "a betegségem". Az ÉN betegségem. Papírom van róla. És megmondták, hogy ettől sosem fogok megszabadulni.

Az én fájdalmam. Az én szomorú múltam. Az én haragom ez a világ felé, és nem engedek belőle.
Nem engedlek el téged, kedves lelki konfliktusom, te meg én összetartozunk. Szükségem van rád.

Nincs is ezzel semmi baj.
Egy darabig. De jóból is megárt a sok.

Meddig ragaszkodsz?

Isten veled, drága problémám!

Nagy Belső Utazás, önismeret, nlp előfeltevés, kibillenve, Isten veled probléma, buborékfújás

Mindennek megvannak a korlátai, csak az emberi hülyeség nem ismer határokat. A logikátlan viselkedésben világrekordokat döngetünk, makacsul tudunk ragaszkodni saját boldogtalanságunkhoz, és mindent elkövetünk, hogy szabotáljuk a saját sikerünket.

Ideje hát észrevenni, ha már átestél a ló másik oldalára. Amikor már a félelem nem védelem, a fájdalom csak ártalom, a betegség csapda, a harag téged emészt. Akármennyire is jót akarnak ezek a dolgok, egy idő után már nem jó az, amit tesznek.

Hát, akkor beszéljétek meg egymással.

Az NLP, csakúgy mint a Belső Írás lehetőséget ad neked arra, hogy KOMMUNIKÁLJ a belső személyiségrészeiddel. Üdvözöld hát régi jó barátként a depressziót, és javasold neki, hogy ezentúl a fájó szomorúság helyett csináljon valami mást. Köszöntsd a céltalanságot, és induljatok el együtt most új célokat kutatni. Rebegj hálát a betegségednek, és engedd útjára.

Gondolkozz el azon, van-e olyan problémád, amelyhez már túl hosszú ideje ragaszkodsz?

Ha igen, miért is ne engednéd el pont most?

Kérlek, mondd el a hozzászólásoknál, mi jutott eszedbe erről.

  • Nagyon tetszett ez a cikk. Az , hogy ragaszkodunk „makacsul tudunk ragaszkodni saját boldogtalanságunkhoz” nagyon tetszett. Sokáig így éltem én is és nem tudtam,hogy miért vagyok boldogtalan hiszen örülnöm kellene. Egy ideje már elfelejtettem ezt a gondolkodást, de nagyon sok ember él így. Remélem egyszer ők is rá találnak az írásodra. Köszönöm

    • Köszönöm, Marcsi. Én is remélem, hogy egyszer minden ember rátalál a helyes irányra az életében.

  • Szia Tibi,
    Ez az írosad nálam napra pontosan telibe talált.
    Hosszú idők óta tegnap éreztem magam úgy, hogy legszívesebben megszünnék létezni.
    Ezt nyílvàn több okból se tudtam kivitelezni.
    Az egyik az, hogy nem tudom hogyan kell, a másik pedig az, hogy van egy gyönyörű családom és imádom őket.
    Alapjába véve egy nagyon optimista szemléletű ember vagyok, de még nekem is vannak olyan pillanataim amikor egyszerűen bele kavarodok egy negatív gondolatözönbe és elég nehezen, de viszonylag rövid időn belül (max 1 nap) kimászok belőle. Néha csak úgy magától történik az egész nem kell érte semmilyen erőfeszítést tennem. És ez tök jó.
    Éppen ebben a pillanatban mászok ki a negatív gödörből és a te írásod volt hozzá a kötél amit leeresztettél nekem.
    Köszönöm.

    • Örülök, ha sikerült fogást találnod az írásomon, Zoli. Hasonlóképpen élek én is, vannak hullámvölgyek, de mindig találok új lendületet. Köszönöm a figyelmed!

  • Szia Tibi
    A hét elején kerestem a leveled, de az igazat megvalva, most sokkal jobban esett elolvasni ennek az eseménydús hétnek a végén, mivel végre kibillentek a dolgok a „helyükröl ” és új irányt vettek ?
    És külön köszi, hogy megmutattad, hogy néha azért téged is ki tudnak billenteni, te is tudsz csúszni (most nem az autó alá gondolom) és valahogy kevésbé bánt az állandó időhiány érzetem.
    Szép hétvégét és mihamarabbi felépülést

    • Szia Magdi! Igen, hétfőn megcsúsztam a hétindítóval, kedden az autóval, péntekre állt össze a kép 🙂 Szép hétvégét neked is!

  • Kedves Tibi ! Nagyon szeretem az irásaidat olyan egyszerüek és egyben nagyszerüek is ugy is mondhatnánk fején találod a szöget. A problémákrol mindig ugy gondolom milyen nagyok és akkor jössz te hogy nézzük a másik oldalát és már nem is olyan nagy a probléma. Köszönöm igazán sokat segitesz.

  • Kedves Tibi,
    követem már jó ideje az írásokat és azt vettem észre, hogy valahogy mindig pontosan arról olvashatok, ami épp foglalkoztat. Nagyon hasznos és nagyon építő és ami a legfontosabb, mindig jobb kedvű vagyok utána. Köszönöm!

    • Köszönöm, Annamária! 🙂 Örülök, ha jó lesz a kedved az írásoktól. Ez nekem is fontos! )

  • Igen van a céltalalanság, ami nincs mert vannak céljaim de annyira akarom őket, hogy az helyett, hogy beköszöntenének hozzám inkább elmenekülnek. 🙂
    Kellemes hétvégét és köszönöm a számomra tanító írást.

    • Köszönöm, én is, Éva. Talán a céloknak is jót tesz néha az elengedés 🙂

  • {"email":"Email address invalid","url":"Website address invalid","required":"Required field missing"}
    >