Az üveghegyen is túl – Nagy Belső Utazás
7

Az üveghegyen is túl

Ez az írás a kávéról fog szólni.
Vagyis nem hanem az Üveghegyről. Nem arról az üveghegyről, amit a spájzban halmoztunk föl, hanem a mesebeliről.
Valójában pedig az egyensúlyról akarok beszélni.

Hogy mi köze a kávénak az Üveghegyhez vagy az egyensúlyhoz? Nos, erre rendkívül egyszerű a válasz. Tök mindegy, mi köze hozzá, mert bármi is lehet. A kávé, az Üveghegy és az egyensúly mindhárom olyan dolog, amit gyakorlatilag az égvilágon mindennel összefüggésbe lehet hozni.

Hármójuk közül a kávéhoz a legkönnyebb hozzájutni, pár száz forintért bármelyik kávézóban adnak neked (de csak próbálj meg tőlük üveghegyet kérni!), és otthon is főzhetsz, tehát tényleg egyszerű beszerezni. Kezdjük hát a kávéval.

Egészen biztos, hogy egy csomószor leírtam már, mennyire szeretem a kávét. Nem filozofálgattam még azon, egészséges-e, mert imádom. Mindenféle formájában odavagyok érte, a fűszeres, habos, karamellel csepegtetett vagy fahéjjal meghintett csodákat is szeretem, de hidegen, feketén, minden nélkül a kiöntőből is örömöt tud okozni. Alapvetően igénytelen kávéfogyasztó vagyok, viszont nagyon hálás. A kis polcon felejtett tegnap esti fél csészének is hálás tudok lenni, s rendkívül gyengéd és emberi érzések szökkennek szárba bennem a megivása közben. Annyira megbecsülöm, hogy pucéran is tudom értékelni. (Úgy értem, a kávé pucér.)

Vannak napok, amikor reggel meg kell magát pörgetni az embernek a saját tengelye körül, pont úgy, mint a búgócsigát. Jó erősen, mert egész nap pörögni kell, és persze búgni is lehet közben nyugodtan, mert az már a minimum, hogy hangot adj az érzéseidnek, ha már egyszer egész nap csak pörögsz. Aztán este épp, hogy csak betántorogsz az ajtón az utolsó pár pörgéseddel, mert ahogyan lassulsz, úgy kezd elhagyni az egyensúlyod, már búgni sincs erőd, és amikor az ágyad mellé érsz, akkor csak beszédülsz, és már alszol is.

Ezekben a pörgésekben egy csésze kávé megállítja az időt, hogy egy rövid időre magadba merülhess, megpihenhess vagy csak simán bambulj egy negyedórát. Én néha alszom egy picit a kávém után, mondhatni, spontán, ahol épp vagyok.

Lehetne még sorolni a kávé jótékony hatását, de felesleges volna, mert nem is mindenki iszik kávét. Erre szokták mondani, hogy nem erőszak a disznótor, ami megint csak sántít egy picit, mert a disznót senki sem kérdezi meg, s szerintem ez elég nagy disznóság. De a lényeg, hogy nem mindenkinek fekszik a kávé. Van, aki a teát szereti. Vagy a limonádét.
Persze nem kell folyton vedelni. Tíz perc meditáció is nagyon jó lehet. Három mély sóhajtás. Csipetnyi jóga.

Szóval jó az, ha van valami, ami egy pillanatra megállít, és jólesik. Ha azonban nem okoz örömöt, nem jól választottál.
Szükséged van valamire, ami hozzátartozik azokhoz a csendes és ünnepi pillanatokhoz, amelyeket úgy hívunk, hogy rituálék.
A mindennapi rituálék azok a szeretett szokások, amelyek segítenek megteremteni és szinten tartani az életedben az egyensúlyt.

Vagyis a kávé fokozza az életedben az egyensúlyt?
Fogalmam sincs. Nem tudom, iszol-e kávét. Az enyémben azonban igen.

Akkor, ha egy kicsit kávézom, növekedni fog az egyensúly a mindennapokban.
Ha sokat kávézom, egész nagy egyensúlyt érhetek el.
Ha nagyon sokat kávézom, akkora egyensúlyban leszek, hogy vízmértékkel a fejemen is mászkálhatnék. Meg sem moccana a buborék.

Ez hülyeség persze.

Ha sokat kávézom, az szerintem jó. Ne aggódj az egészségemért, van Macikávém, azt is szeretem.
Viszont a zaklatott napi teendőim általában egyik helyiségből a másikba hajtanak, hol itt vagyok, hol ott, de a lakás szinte minden pontján igénylem a kávét. Sajnos azonban zaklatottságomnál még nagyobb lustaságom, és a (jobbára) üres poharakat magam után hagyom. Így a lakás különféle pontjain bögre csomópontok létesülnek, melyek begyűjtésére csak akkor szervezünk expedíciót, amikor már nem találunk egyetlen bögrét sem a konyhában.

A kávé tehát fokozza az entrópiát a lakóhelyemen. És magam sem tudom, hogyan lehet, de ettől szebbnek látom a napot.

Túl minden határon?

Van egy technika, tipp vagy módszer, amely úgy szól: "Igyál túl sok kávét." Ez magasabb teljesítménnyel, szárnyalóbb kreatvitással jár együtt, és ne firtassuk, hogy egészséges-e, azt mindenki döntse el magától.
Kétségtelen, hogy jó dolog néha túlzásokba esni.

Túlmehetünk a komfortzónánk határain, a teljesítőképességünk felső, vagy az igényeink alsó értékén. Másképpen viselkedünk, mint egyébként, és így olyan dolgokat tapasztalhatunk meg, amelyeket korábban nem.

Sosem menj azonban túl az Üveghegyen. Az Üveghegyet akkor éred el, amikor a legtöbbet hozod ki magadból. Amikor csúcsra járatod magad, és mindent megteszel, hogy önmagadnak és másnak és mindennek és mindenkinek megfelelj. Amikor már a kutyát sem viszed sétálni, nem olvasol, nincs időd az emberekre, még magadra sem. Ha eléred ezt az állapotot, mondjuk, akkor érkezel meg az Üveghegyhez. Ez a csillogó, törékeny útjelző figyelmeztet téged, hogy ez az a határ, amit nem célszerű átlépned.

Túlozni lehet jó, de nem a végletekig.
Ha nagyon keveset eszel, biztosan leadsz pár kilót. Ha egyáltalán nem eszel, éhen halsz, jelentősen csökkentve ezáltal céljaid elérésének esélyét.

És akkor most tegyük félre a kávét (csak még egy korty), és jelentsük ki általánosságban, hogy semmit sem jó túlontúl túlzásba vinni. Valószínűleg ezért ez az egyik legnépszerűbb viselkedési forma manapság. Gyorsan kell nagy haszon. Mindent akarok, de azt most rögtön. Ezt értsd metaforikusan, és pozitívan. Nagyon jót akarunk, ezért mindent megteszünk, és semmit sem érünk vele, mert a haszon - végül kiderül - fabatkát sem ér.

"Elvégeztem ezt a rohadt sulit. Sosem akarok ebben a szakmában dolgozni."
"Teljesen feladtam magam, hogy megtarthassalak. De már nem szeretlek igazán."
"Végre tanul a gyerek. Nem érdekel, hogy szereti-e."


Jó, nem mindig ilyen szerencsétlenül sülnek el az események, sőt, néha el sem sülnek, csak sülögetnek.
Ha minden jól megy, sokkal barátibb lesz az eredmény is:

"Nehéz volt a suli, de megérte."
"Teljesen feladtam magam, hogy megtarthassalak, s így találtam igazán önmagamra. Most már te ragaszkodsz hozzám."
"Végre tanul a gyerek, és képzeld, imádja csinálni."


Nem tudhatjuk, mi vár az út végén: csillogó siker, vagy lekváros bukta. Szerintem ne érjük be a buktával, akármilyen lekvárt is tettek bele.

Veled hogy is van ez?
Mennyire vagy esendő a hatalmas túlzásokba?
A te életedben van olyan pont, ahol az egyensúly dob egy hátast?

Túlléptél már azon a határon, amelyen nem kellett volna?
Ha igen, akkor túlmentél az Üveghegyen. Márpedig azon túl nincsen semmi. Semmit sem találhatsz, ami fontos és értékes. Még bukta sincs.
Fordulj vissza.
Lazíts.
Pihenj.

Légy egy kicsit haszontalan.
Pazarold az idődet valami piszok jó dologra.
Kapcsolj ki egy pillanatra.
Figyelj valami másra. Vagy valaki másra. Vagy figyeljen rád ő. Sőt, figyeljetek egyszerre egymásra.

És igyál egy kávét.

Mit gondolsz erről?

Oszd meg, hogy más is olvashassa!
Tibi
 

Mondanám, hogy engem mindenki Tibinek hív, de az igazat megvallva volt egyszer egy főnököm, ő Zolinak szólított. Hamar megtanultam. De ne rohanjunk úgy előre, kezdjük szépen a gyermekkorommal. De ez olyan hosszú, hogy inkább csak ide tettem: http://mindennapinlp.hu/blog/rolam/

  • Vacsi Ilona szerint:

    Olyan kíváncsi kismacska vagyok, aki volt már az üveghegyen innen-is, túl is. Legjobb tudásom ellenében (ami a szükségességeket, kötelességeket és a fontosságokat összegzi) sokszor tanyázom összegömbölyödve a válaszút ipszilon-tövében, nézem az üveghegyben villózó képeket távirányítóval és ha az a valóság, akkor másikat szeretnék.
    Puhán és csendesen felsétálnék a “Parlament-bárka” lépcsőjén, megcsodálnám a társaimat, mindegyikből egy párt(férfi-nő): vidékieket, városiakat, kisebbségieket és többségieket, iparosokat és földművelőket, oktatókat és diákokat, halk szavúakat és hangosakat stb… ahol mindenki annyit ér , ahányan a “bárkába” elküldték a saját képviseletükben. Nagyon sokan vannak, nagyon színesek (szerencsére pártszínük nincs) de nem baj!
    Minimálbért kapnak, és akkor kapják meg a törvényes illetményük kétharmadát, ha a NÉP BOLDOGSÁG-MUTAÓJA javul. Az utolsó negyedévi bérükből pedig lopásmentes milliomosok lehetnek, mert a nettó, (adósság-növekménnyel csökkentett) gazdasági növekményből részesedést kapnak Ők is, mint a szakértő kormány.
    Ajaj! Itt az üveghegy tövében talán elszunyókáltam és a távkapcsoló az álmaimba kapcsolta a képet?
    Azért szép álom volt! Álmodjak tovább?

    • Tibi szerint:

      Kedves Ilona! Egészen különlegesek ezek az álmok 🙂 Köszönöm, hogy megosztottad velünk!

  • Máté Ildikó szerint:

    Amikor a kávé az ürügy a Nagy Belső Utazásokra…
    Tökéletesen megértem a rajongásodat: nekem éppen öt honlapom szól a kávé s szenvedélyemről (+ a Fb-oldalam): blogot írok róla, webáruházat üzemeltetek… és csak a beavatottak értik, hogy ez sokkal több mint kávé.
    Úton az Üveghegy felé…

    • Tibi szerint:

      Köszönöm, Ildikó! 🙂 Te vagy a leglelkesebb kávészakértő, akit ismerek 🙂

      • Máté Ildikó szerint:

        Mert az én kávémat csak imádni lehet! 🙂
        Ahogy engem is 😉 Épp azon vagyok, hogy ezt magammal is elhitessem. Köszönöm, hogy (évek óta) a segítségemre vagy ebben! <3

  • Zita szerint:

    Én tegnap elértem az üveghegyemet bizonyos tekintetben.sikerült az államvizsgam a legjobb eredmennyel es dicsérettel.nem első próbálkozás volt ezért nagy dolog számomra.hogy a kudarcok utan is felalltam.hiszen nincs kudarc csak visszajelzes?úgyhogy azt gondolom tegnap meghaladtam önmagamat ,a sajat kis üveghegyemet.es ez az ami fontos.hogy a sajat kis dobozunkbol ki tudunk kukkantani es ki tudunk-e lepni ,és elhinni hogy a dobozon tul is vár ránk valami.ezek az igazan nagy dolgok.amikor elérjuk sajat korlataink határát és meg tudjuk azt haladni.de ehhez sok munka kell,a magunkon dolgozáson kivül persze a tanulás is és a hit,a meggyozodes.most hulla faradt vagyok ,de haláli jól?ledöntöttem egy falat amiről evekig azt hittem hogy ledönthetetlen.ebben segitsegemre volt az nlp is és Tibi írásai is.máshogy gondolkodom és ez más eredmenyt is hozott.Ezuton köszönöm neked is Tibi.

    • Tibi szerint:

      Zita, gratulálok az államvizsgádhoz, ez nagyszerű eredmény! 🙂 Önmagunkat meghaladni az igazán nagy teljesítmény. Köszönöm, hogy megosztottad velünk 🙂

  • >