Amerre a szél fúj – Nagy Belső Utazás
13

Amerre a szél fúj

Nagy jelentősége van annak, merről fúj a szél. Metaforikus értelemben gondolom, mint ahogyan korábban írtam a zabszemekről, mert például nekik sem mindegy, hogy hova sodorja őket a szél.

Fizikai értelemben véve is nagyon nagy jelentősége van annak, hogy merről fúj a szél. Jó, ha tudod az irányát. Mindezek a megtapasztalások gyakorta jelentős fáradsággal járnak, hiszen el kell hagyni értük a komfortzónánkat, a szobánkat, s a lakásunkat. Ha azonban kellően gondtalanok és lusták vagyunk, ráadásul képes vagyunk irracionálisan viselkedni, akkor nem kell mennünk sehová a széljárás megfigyeléséhez.

Úgy két évvel ezelőtt kitört a szobának az ajtaja, ahol most is ülök. Ez a pingpongszoba, nekünk olyanunk is van. Amúgy már eladtuk a pingpongasztalt, de a szobát megtartottuk, és maradt pingpongszoba. Szóval az ajtót becsapta a huzat, aminek sajnos köze nem volt az ágyneműhöz. Csúnyán becsapta az ajtót, és az mindent elhitt neki. Mikor rájött, hogy átverték, bánatában szilánkokra hullott a közepe. Ez egy teraszajtó volt, tehát innentől kezdve a lakás kellemesen szellőssé vált. Este gondosan le kellett kapcsolni a lámpát, hogy ne jöjjenek be a szúnyogok. Ettől eltekintve a tücskök ciripelése és a friss levegő kifejezetten kellemes volt.

Biztosan nem véletlenül történt ez az eset - gondoltuk otthon a családban. Valószínűleg fontos üzenetet közvetít az Univerzum. Az üvegszilánkok feltakarítása után még sokáig gondolkoztunk ezen.

Aztán jött az ősz, előkerült a mackónadrág meg a kardigánok, s ekkor már praktikusan függöny is volt az ajtón. Sajnos azonban bármennyire marasztaltuk a kedves novembert, december kitúrta, s ez lehűtötte a kedélyeket, januárban pedig már fagyos lett volna, de természetesen nem hagytuk annyiban. Bezártuk a külső ajtót, mert az is van. Pontosabban valahogyan betámasztottuk, mert le van szegény szakadva, és csukása-nyitása iszonytató csikorgással jár, valamint két felnőtt tudja csak megemelni. Ezért is nem használjuk szegényt. De télre becsuktuk. Tekintettel a 25 cm-es résre, amellyel rendelkezett odakint, a széljárás még mindig nem kedvezett nekünk idebent. Zsenialitásunk kreativitással párosítottuk, s ez megszülte a hatékony megoldást, amely egy nagy szivacsban materializálódott, amely pont (plusz-mínusz öt cm) beleillett az ajtó közepébe. Egy kis megerősítés, pár önként vállalkozó konyharuha és már alig fújdogált odabent a szellő.
De azért reményekkel eltelve vártuk már, hogy beengedhessük a tavaszt a pingpongszobába.

Most azonban - nem fogod elhinni, amit állítok - ÜVEG van az ajtóban. A páratlan kreativitásban ez is benne van. Egy télnyi megtapasztalás pontosan elég volt ahhoz, hogy észrevegyem, milyen nagy jelentőséggel bír az életünkben a szélirány.

Ahogyan a szél is valamerről valamerre fúj, az életünknek is megvan az iránya. Az események hatnak ránk, és ez befolyásolja a viselkedésünket. Ezt az irányt persze számos tényező határozza meg, de végeredményben akkor is egy bizonyos irányban lesz könnyű haladnunk.

LÉGY IGÉNYES

Ha azt akarjuk, hogy fedő legyen a fejünk fölött, és nem elégszünk meg a lábas fedelével, és ha azt is akarjuk, hogy a lábasban legyen ennivaló, akkor legtöbbször pénzre van szükségünk. Ezért szükséges lesz valamilyen módon gondoskodunk a pénz megszerzéséről. Ezt többnyire munkával érhetjük el, vagyis a legtöbb ember szokott dolgozni, hogy pénzhez jusson. Ez mindenféleképpen egy hasznos és szükséges iránya az életünknek. Abba az irányba megyünk, ahol ez lehetségessé válik, és aztán igyekszünk is abban maradni. Ha van egy jó munkahelyed, ahol megfizetnek, vagy te magad keresed meg, amire szükséged van, s közben még jól is érzed magad, nem érdemes ezen változtatnod.

De néha mégis szükséges lehet a változás, ha más dolgokat is akarsz kezdeni magaddal a dolgozáson kívül. Például hasznos igény lehet, amit már említettem, hogy JÓL ÉREZD MAGAD úgy általában a bőrödben. És ha ez jelenleg nem így van, akkor valamit változtatnod célszerű. Persze ezt úgyis tudod magadtól, de azért megemlítettem.
Ha a munkahelyed az oka annak, hogy nem érzed jól magad, és te még mindig ott vagy, akkor arra már azt szokták mondani, hogy nonszensz. Nyilvánvalóan nem olyan egyszerű csak úgy pikk-pakk lelépni akárhonnan, de lehet lépéseket tenni.

Valójában ez a második igény fontosabb lehet az elsőnél. De van még egy csomó. Például, akarod azt, hogy legyen egy kedves és szerető párod (férjed, feleséged, pasid, barátnőd)? Jogos ez a követelésed is az Univerzum felé, tehát célszerű lesz olyan irányba menned, ahol ez megvalósulhat.

Ha megvan már, vigyázz rá.
Ha nincs meg, szerezd meg.

Ilyen egyszerű. Tudom, nem megy csak úgy. De el lehet kezdeni.

És egyéb igények is vannak:
- legyen gyerek is,
- a gyereknek legyen minden jó,
- legyen időm pihenni,
- legyen lapos hasam,
- lássak világot.

Gondolom, neked is megvannak a magad igényei, és biztos vagyok benne, hogy akár most is fel tudnád sorolni ezeket. Kíváncsi vagyok arra, hogy vajon a megfelelő irányba sikerült-e terelni az életed. Remélem, igen, és ezek már mind megvannak.

Szélben

Szóval néha változtatunk, néha meg maradunk, ahol vagyunk, ez így helyes. Ugyanakkor, hogy ebben mennyire vagyunk sikeresek, az nagy mértékben függ a széliránytól. Az életben ugyanis vannak körülmények, amelyek bizonyos fokig függetlenek tőlünk, és amelyek eleve adnak egy erőteljes irányt az életünknek.

Ha például ma hétfő van, valószínűleg sokaknak dolgozniuk kell. Akkor is, ha nincs kedvük. Az élelmesebbek ezt tudják, és csak azért is jól érzik magukat hétfőn munka közben. De mi van, ha valakit nagyon zavar, és tényleg nem akar hétfőn dolgozni? Számtalan lehetőség kínálkozik számára, például nyithat zöldségest, és hétfőn kiteheti a táblát, hogy zárva. Sőt, már korábban is kiteheti, így hétfőn addig alszik, amíg akar. Persze, mást is csinálhat.

Amit azonban nem árt végiggondolni, hogy akarsz-e zöldséges lenni. Vajon valóban megéri? Talán jobb az, ami biztos, ha egyszer működik, és képes vagy magad közben jól érezni. Akkor a hétfő egész vállalhatónak tűnik.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy te állítod be a lécet. Az nem baj, hogyha rezeg, de ha nem bírod átugrani, akkor túl magasra raktad. Ha azonban felrakod valahová, akkor ugord is át. Ha meg nincs kedved ugrálni, akkor maradj a fenekeden. Persze, csak metaforikus értelemben. Egyébként, tőlem fizikai értelemben is maradhatsz.

Változó szelek

De hagyjuk az igényeket, és vessünk egy pillantást az időjárás szeszélyeire. A forgószél megpörgeti a faleveleket, aztán felkapja egy másik szellő, és ide-oda sodorja azokat. A faleveleknek különösen jó természetük van. Nem mennek szembe a világgal, elfogadják a körülményeket, és eszük ágában sincs szembefordulni a széllel. Szívesen repkednek a szelek szárnyán, hátán és egyéb testrészein. Képzeld el, mi kellene ahhoz szerencsétlen falevélnek, hogy szembe repüljön a széllel. Motor és propellerrel? Turbina? Szárnyak? (Mondjuk ez utóbbi volna a legtermészetesebb.)

A te életedben milyen szeszélyes a széljárás?
Változnak a téged ért hatások? Rapszodikusak, meglepőek, esetleg követhetetlenek? Olyasmire gondolok, hogy például:

- el kell költöznöd
- megemelik a fizetésed
- gyermeked születik
- összefutsz egy régi osztálytárssal
- hallasz valamit a rádióban
- beázik a nagyszoba

Látszólag véletlen események (jó, a gyermek nem mindig az, de néha igen) történnek az életedben. Tekintheted ezeket JELEKNEK, és megnézheted, mit is kezdhetsz velük. Ha el kell költöznöd, gondolkozhatsz egy nagyszerű új helyben, vagy toporoghatsz egy helyben, hogy jaj, mi lesz velem, nem lehetne mégis itt maradni? Melyik a célravezetőbb? Ha hallasz valamit a rádióban, elengedheted a füled mellett, de utána is nyúlhatsz, hogy kezdj vele valamit.

Te kihasználod az életedben felmerülő lehetőségeket?
Szívesen szállsz a széllel, vagy inkább tartod az irányt. Egyáltalán, van irány?

Túl sokat kérdeztem.
Azért, ha valami az eszedbe jutott, kérlek, mondd el a hozzászólásoknál.

Oszd meg, hogy más is olvashassa!
Tibi
 

Mondanám, hogy engem mindenki Tibinek hív, de az igazat megvallva volt egyszer egy főnököm, ő Zolinak szólított. Hamar megtanultam. De ne rohanjunk úgy előre, kezdjük szépen a gyermekkorommal. De ez olyan hosszú, hogy inkább csak ide tettem: http://mindennapinlp.hu/blog/rolam/

  • Erika szerint:

    Kedves Tibi! Jól esett olvasni ezt az irásodat is mintvahogy a többit is szeretem. Nekem nagyon tetszik a stilúsod mert vicces, szórakoztató és elgondolkodtató amiket irsz! Még senkit nem hallottam ekkora történetet kerekiteni egy kitört ajtó üveg köré ami engem megmosolyogtatott és ezzel szebbé tetted a napomat! Köszönöm neked az írásaidat! Mielőbbi gyógyulást és jobbulást kivánok neked!További sok sikert és jó írásokat kívánok neked, és hogy a szél mindig jó irányba fújjon téged! Üdv: Erika

    • Tibi szerint:

      Szia Erika! Köszönöm a visszajelzésed, a figyelmed, és a gyógyító jókívánságodat. Igyekszem kifogni a vitorlámmal a jó szelet.

  • Márta szerint:

    Én nagyon sokáig keményen tartottam az irányt, ami nem is volt feltétlen rossz, csak nem volt teljesen az enyém.Aztán forgószélbe kerültem, most pedig szépen falevélnek tetetem magam és a szelek szárnyán próbálok repülni, persze az irányt azért figyelem (ezt már megszoktam, zsigerből jön), ami szerintem jó, csak még nem tudom hol tesz le a szél.Bízom benne, hogy jó helyen.

    • Tibi szerint:

      Márta, szerintem te igazi szélidomár vagy, megszelídítetted a mindenféle szelet is. Biztos vagyok benne, hogy jó irányba vitorlázol.

  • Márta szerint:

    Bár a lábad most nem szaladós, de mivel “az elme és a test hatással vannak egymásra “(tanultam valahol), a szellemed változatlanul , vagy még jobban szárnyal (a mi örömünkre is). Most a kényszerpihenő alatt- ágyból, párnák közül- körbenézegetheted azt a szélben lebegő falevelet-melyik szélirány is jó neki? S ha egy kis hátszelet kap, hát akkor….te tudod, mit kezdesz vele. Egyáltalán, ez a szél lehetőség vagy irány? Vagy a szélirány kínálja a lehetőséget? S akkor szállhatsz a széllel és az irányt is tartod. Változó széllel is eljuthatunk oda, ahova elindultunk. Legfeljebb hosszabb lesz az út, de ha jól érezzük magunkat eközben, akkor ez talán nem is olyan nagy baj.Fontos kérdés mennyi időnk van? Sietünk-e? Mindössze azt kell csak szem előtt tartani, hogy “A térkép nem a terület”. Sajnos. A térképen sokkal könnyebb boldogulni, még szélviharban is.Szerintem. Mivelhogy a térképen a szeleket is mi fújjuk.Na de a területen..?
    Ezek jutottak még eszembe az írásodról, meg az, hogy Mary Poppins is mindig akkor jött és ment, amikor változott a szél. S a kettő között elvégezte, amiért jött. Aztán elment. Igaz hogy volt egy jó nagy esernyője.
    Szélcsendes napokat kívánok !

    • Tibi szerint:

      Márta, köszönöm 🙂 Mary Poppins nagyon jól passzol ehhez a szeles időhöz. Emlékszem gyerekkoromban a testvéremmel sokat nézegettük és olvastuk azt a könyvet. Nagyon szerettem. A nevetőgázas rész volt a legjobb. Mostanában úgyis többet olvasok, kedvet kaptam hozzá 🙂

      Tegnap este piros volt az ég alja, s lám, éjjel óriási szélviharra ébredtem, meg a Barbi lányomra.

      Még most is fúj…

  • Ibolya szerint:

    Kedves Tibi,
    először is gyógyulást, gyors felépülést kívánok!
    Nagyon tetszik a mai ötleted is! Nemsokára a füzetem mellé ülök, és szél-metaforákban végiggondolom az életemet. Van mit, mert kb. negyed évszázadot töltöttem operaházi munkakörben (azért nem mondom azt, hogy “dolgoztam”, mert nagyon élveztem) és ott bizony irányát és erősségét tekintve is változatosan fújtak a szelek…. Operettben is fordult elő “Szellők szárnyán” szöveg, és olyan is volt, hogy “vihart” kellett zongoráznom pl. A sevillai borbélyban, de ezeket már Elfújta a szél…
    A folytatást talán jobban fogom látni a szabad írás után :-).
    Legyen szép napod!

    • Tibi szerint:

      Ibolya, nahát, operaházi munkakör? Nem semmi 🙂 Én színházban dolgoztam jó pár évig. Szerettem, nyugis volt 🙂

  • Magdi szerint:

    Szia Tibi
    Egy munkahely váltás is nagy szeleket tud kavarni a lassan már elcsituló orkánt most már a változások szele fogja felváltani, ami egyre erősebben fog fújni és remélem, hogy jó irányba.
    Mihamarabbi felépülést.

    • Tibi szerint:

      Köszönöm Magdi a jó kívánságot. A munkahelyváltás valóban nagy változás. Ki kell fogni a jó szelet hozzá, és akkor minden rendben lesz.

  • Mold Ágnes szerint:

    Kedves Tibi !Jó volt olvasni az írásod, megmosolyogtattál !Ez a fránya szél tehet velünk jót és kevésbé jót is….mondjuk felkap egy forgószél és kifordítja az életed a négy sarkából…egy erősebb szél elfújja a felhőket és tisztábban látod az életed….a friss tavaszi szél új,újjászülető,újjáépítő energiákat hoz….én speciel erre várok : fújjon engem egy olyan munkahelyre,ahol a szívemmel is jelen vagyok…ugy hogy várom a tavaszt és a csodás lehetőségeket ! Ági

    • Tibi szerint:

      Ági, köszönöm a hozzászólásod. A munkahelyhez pedig jó szelet kívánok. (Van, akinek ehhez a hátszél jön be a legjobban 🙂

  • >