Jókedvvel eltelve

Jaj, egy ideig nem volt hétindító. Remélem, azért nélküle is eljutottál rendben a vasárnapig, de legalább keddig, az biztos. Mindenesetre most itt vagyok, energiával és temérdek jókedvvel eltelve, mint a képen ábrázolt kisfiú.

Szerintem egyébként mindenkinek vannak rossz napjai, amit lehet magyarázni ezzel meg azzal, de attól még ott vannak, és fárasztanak rendesen.

Az egyik magyarázat, hogy rossz dolgok történnek körülötted, és ezért rossz kedved van. Ez teljesen logikus, ha mondjuk ellopják a biciklidet, az jogosan szomorít el téged, és ha közben még pénzügyi zavarban is vagy, ráadásul épp szakítottál, akkor valószínűleg elég rossz lelki állapotban lehetsz. Nem csoda, amikor tetőzik a gond, senki sem veri a fenekét a falba féktelen jókedvében. Az ilyen helyzetekben az ember hajlamos rosszkedvű lenni.

A másik magyarázat, hogy rendkívül negatívan gondolkozol, folyton ideges vagy és aggódsz és félsz, és ezzel bevonzod a gondot az életedbe. Ez is teljesen logikus, nem kell hozzá az Univerzum teremtő ereje, hogy valóságot teremtsünk, ami nem megy fejből, azt megcsináljuk saját kezűleg.
Ha folyton csak a gond jár a fejedben, nem is figyelsz másra, minden megoldás a problémádra az orrod előtt illan majd el, s természetes, hogy ezzel a hozzáállással előbb-utóbb eltörik majd a korsó a kúton.

Mindegy, hogy a fejünkből teremtjük a rosszat, vagy a rossztól fáj a fejünk, mert az ilyen nehéz gondolatok csak pár bekezdésnyire tudnak felbukkani a mindennapokban, hiszen a világ szép, kisütött a napocska, és a változás szele fújdogál odakint, s figyelembe véve a teraszajtó szigetelését, kicsit idebent is. Mielőtt azonban a nagyvilág forgatagába vetnénk magunkat, álljunk meg egy percre, s hozzunk magunknak valamit, amit igazán szeretünk. Kávé, csoki, tea, kekszi, mogyoró, talán egy feles (a sorrend mindegy). Ne aggódj, nem raklapszámra fogsz ilyesmiket fogyasztani, ennek sokkal inkább rituális jelentése van, mert ezek az apró dolgok a nehéz napokon is elegendő örömöt tudnak okozni ahhoz, hogy ne hagyjuk magunkat a gondokkal szemben, hanem szépen megoldjuk azokat, ahogyan eddig is tettük. Mert valami mindig volt, és lesz is - s ezt nem szeretném Életfonallal meg ábrákkal szemléltetni.

Csupán a példa kedvéért maradjunk a kávénál.

Álljunk meg egy kicsit

A kávé imádni való dolog szerintem. Minket szoros szálak fűznek egybe. Ha leülsz egy pohár meleg kávéval az ágyra, vagy az asztalhoz, vagy az ablakba, vagy ahova épp szeretnél, és adsz magadnak csupán húsz perc csendet, akkor egészen jó dolgok történhetnek veled.

Mondjuk, ha nagyon sok a bajod, és nem tudod azokat megoldani, akkor valószínűleg túlságosan mélyre merültél a problémákban. Ha gyakran vagy ideges, ha félsz valamitől, ha aggódsz, akkor beleragadtál egy negatív érzelembe, ami persze teljesen logikusan jelentkezik benned. Most ne tetőzzük ezt azzal a váddal, hogy mindezt teljes egészében magadnak köszönheted. Vegyük úgy, ami megtörtént, megtörtént, és nézzük, mi a helyzet a jelenben.

Mondjuk, a példánál maradva, hogy tényleg ellopták a biciklinket, és semmit sem tehetünk, és nincs most pénzünk új biciklire, pedig azzal járnánk mindenhova, de most buszozni vagy gyalogolni kell, az egyik lassú, a másik drága és lassú, és most emiatt sok minden rosszabbul megy, a munka, a párkapcsolat, s a hosszú alvások is kimaradnak. Ebben a helyzetben két dolgot tehetsz. (Iszonyú sok mindent megtehetsz, de maradjunk kettőnél.)

Az egyik, hogy úgy véled, ha most sokat késel a munkahelyedről, ki fognak rúgni, és akkor még pénzed sem lesz, és arra gondolsz, hogy mi lesz majd akkor, munkát kell keresned, és már így is alig van időd a barátodra/barátnődre. Még a végén rámegy a párkapcsolatod is.
És úgy nagyjából permanensen ezen jár az agyad.

Mondjuk, hogy ezután bekövetkezik, amitől tartottál, és valóban kirúgnak, a munkahelyről is meg a párkapcsolatból is.

Akkor aztán ebben a helyzetben azt mondhatod magadnak, hogy megmondtad előre, és tudtad, és ilyesmi, s ezt az önvádat a belső zsebedbe gyűrvén kezdhetsz az új helyzetre koncentrálni. A párkapcsolatra már nincs gond, nyugodtan figyelhetsz a pénztelenségre, és biciklid még mindig nincsen, így pedig nem lehet munkát találni. Márpedig ha nem találsz munkát, akkor muszáj lesz hazaköltöznöd az anyukádékhoz, ahol talán mindened meglesz, de ennek már a gondolatától is hulla boldogtalannak érzed magad. És eszedbe jut, ha majd már ott leszel, és eltelt pár hónap, akkor majd biztosan végleg eltűnik a remény, s ott fogsz elkallódni, és aztán...

Nos, ez a jövő egy lehetséges alternatívája. Minden ilyen negatív jövőkép egy lehetséges változata az életünknek, egy a több millió közül. Mert annyi minden történhet még addig, hogy bármi megeshet. Kérdés, hogy mire vagy felkészülve.

Ha fel vagy készülve a rosszra is, az azért nagyon hasznos, mert ha beüt a ménkű, akkor is résen leszel, tudni fogod, mit kell tenned.

De ezen nem érdemes heteket agyalni, mert csak az idődet vesztegeted. Ehelyett inkább kezdj el felkészülni a jóra, a jobbra és a legjobbra, hogy mi van akkor, ha végül is és csak azért is mindent meg fogsz oldani. Gondold végig az idő lehetséges kimenetelét pozitívan is. Mi történik, ha minden jóra fordul?

Így, mivel a jóra is felkészültél, le fogsz csapni minden olyan alkalomra, amely egy kicsit is a boldogság felé tereli az életed. Fel fogod ismerni például, hogy most érdemes elbeszélgetned azzal a régi ismerősöddel, akivel a városban futottál össze, és aki végül is ad majd egy jó tippet, hogy hol tudnál jó munkát találni magadnak. Ha az orrodat lógatva ültél volna otthon, el sem indultál volna a városba, vagy ha mégis, fejedet lehajtva sötét gondolataidba merülve elmentél volna az ismerősöd mellett.

Nagyon nem mindegy, hogy mire figyelsz folyton. Ha sokat idegeskedsz, az a pozitív gondolkodás teljes elfojtása magadban. Pedig optimistának lenni igen egyszerű. Mindig arra kell gondolni, hogy úgyis minden jóra fordul majd. Ettől önmagában szebb lesz az élet. Vidámnak lenni jó.

Ébresztő

De azért ne engedd el annyira magadat. Az egykedvűség az a kesztyű, amelybe az ördög keze nyúlik. Azt ne hidd, hogy te csak lazulsz, az Univerzum meg majd teszi a dolgát. Nem nálad van az irányítás, a dolgok történnek maguktól.  A távirányító azonban az asztalon hever. Csak rajtad múlik, bele akarsz-e szólni a dolgokba. Nézheted tovább az életed demóját, vagy elkezdheted irányítani benne a főszereplőt.

Szerencsére amennyit képesek vagyunk rossz dolgokon agyalni, annál sokkal kevesebbet kell a jókon törni a fejünket. Pár napig lehet rágódni egy-egy döntésen, de amikor már kezd elmenni minden ereje, mint annak a rágóguminak, ami egész nap a szánkban volt, akkor érdemesebb lesz megfogni azt a távirányítót, és még ha csupán egy aprócska módosítással próbálkozunk is, észrevesszük majd, hogy valami történik. Ha kölcsönhatásba lépünk a nagyvilággal, az nem lesz rest felénk fordítani tekintetét, hogy ránk mosolyogjon.

Ha jó alaposan átgondolod az összes lehetőséged, akkor minden bizonnyal lesznek olyan megoldási módok, amikor neked kell tenni valamit, hogy a helyzet kedvezőbbé váljon.
Például ha tanácstalan vagy valamiben, megteheted, hogy leveleket írsz, vagy végigtelefonálsz jó pár ismerőst, nincs-e valami tippje, nem tud-e valami olyat, amit te nem, például, hogy merre érdemes elindulnod. Mondhatod magadban, hogy úgysem tud senki semmit, de nem számít. Csak csináld meg, s menj tovább. Mert ebben van a kulcs. Minél több dolgot hajlandó vagy saját magadnak megtenni, annál jobban növeled az esélyét annak, hogy jönnek még szebb napok, és minden nagyon jó lesz.

Ha módszeresen javítasz az életeden, még nem biztos, hogy azonnali javulást fogsz tapasztalni. Lehet, hogy tényleg nem tud senki semmit. De akkor elmehetsz egy olyan helyre, ahol más módon kérhetsz segítséget. Ha az sem jön össze, akkor elmehetsz egy másik helyre, és próbálkozhatsz ott. Csinálhatsz még ezerféle dolgot. Gyakorlatilag mindig tehetsz valamit, és előbb vagy utóbb megfordítod a szerencse kerekét, és akkor elkezdenek javulni a dolgok.

De maguktól nem. Ez fontos.
Remélem, neked is van tennivalód. Én ki sem látszom belőlük.