Öt fontos erőforrás a minőségi élethez – Nagy Belső Utazás
4

Öt fontos erőforrás a minőségi élethez

Erőforrás alatt olyan dolgokat értek, amelyeket felhasználhatsz az életedben azért, hogy jobban boldogulj. Ezek között vannak külső és belső dolgok.

Külső

- Ilyen erőforrás például a villamos energia, mert megkönnyíti mindannyiunk életét.
- Külső erőforrás a pénz, méghozzá elég univerzális.
- Külső erőforrás a szomszéd autószerelő, főleg akkor, ha jóban vagy vele, és szükség esetén segít neked.

Igen, még az autószerelő is külső, mert minden olyan dolog az, amelyet nem te hoztál létre, nem magad teremtetted meg, hanem nagyjából tőled függetlenül is létezik.
Ha az autószerelőnek te vagy az anyja vagy az apja, még akkor is külső, hiába te hoztad őt létre valahogyan valamikor.
És ha bemegy a műhelybe, mert esik az eső, akkor is marad külső erőforrás.

Belső

Vannak olyan dolgok, amelyek benned léteznek (ha léteznek), és amiket te magad teremtesz meg.

Például a kreativitás egy rendkívül hasznos belső erőforrás. Ha az autószerelő kreatív, akkor az az ő belső erőforrása.
Ha szeretem a gyerekem, az az én belső erőforrásom, de az én szeretetem neki külső erőforrás lesz.
A biciklibelső pedig mindenképpen külső, szóval ilyesmi ne tévesszen meg.

Mindenképpen érdemes szemügyre venni a saját belső erőforrásainkat, mert sokszor akkorát tévedünk önmagunkkal kapcsolatban, mint ide Nyitra. Néha ugyanis azt gondoljuk, hogy nincs meg nekünk egy fontos belső erőforrásunk, miközben elfelejtjük, hogy azokat csak meg kell teremtenünk.

Például úgy érzed, kicsi a hited önmagadban. Épp ezért elkönyvelted magad könyvelőnek, pedig a tánc az életed. De ez már csak egy elfeledett álom, mert nem is igazán hiszel már abban, hogy valóban lehetne még belőled táncos.
Valójában a hited magadban mélyen megvan, de ha nem vagy hajlandó előhozni, akkor saját döntésed miatt nem vagy elég boldog. Táncolhatnál, de csak azért sem teszed, mert van rá ezer meg kettő kifogásod.
Persze ez lehet helyénvaló, mégsem árt tisztán látni a helyzeted, hogy tudd, magadnak köszönheted, ahol tartasz, és igazából továbbléphetsz, ha teszel érte.

Ebben az írásban öt belső erőforrást mutatok neked, amelyre nagy szükséged van. Nem az öt legfontosabbat, csak öt véletlenszerűen választott, mondhatni random erőforrást.

Ne feledd, hogy ezeket mind magadnak tudod megteremteni.

Nyugalom

Szokták mondani, hogy ne idegeskedj, és ebben a kifejezésmódban van igazság. Mindjárt elmondom, hogy gondolom ezt.

Az idegesség az egy dolog, nem tudjuk, pontosan, hogy mi az, de valami, ami zavar, bosszant, félelmet kelt bennünk, nincs is benne semmi jó. Így nem is könnyű ellene védekezni, ha kívülről jövő tényeknek nyilvánítjuk.

Ha beteg vagy, akkor félhetsz attól, hogy mi történik, ha nem tudsz meggyógyulni.
Ha idegesít a munkatársad, az elronthatja az egész napodat.
Ha a tömeg körülvesz a buszon, az nyomasztó lehet.

A betegség, a munkatársad és a tömeg is kívülről jönnek, de az idegesség az nem, az belülről. Te magad idegeskedsz, vagyis felidegesíted magad. Ez a saját viselkedésed. Ezért mondtam, hogy a "ne idegeskedj" kifejezésben van némi igazság. Mi magunk csináljuk, a saját viselkedésünkről van szó. Ha valaki az agyadra megy, te toltad alá az agyadat. Ne panaszkodj.

A nyugalom is belülről fakad. Azt jelenti, megőrzöd a lélekjelenléted és a belső békéd, és képes vagy elfogadni olyan dolgokat, amelyeket nem tudsz megváltoztatni, de képes vagy cselekedni is, hogy javíts a dolgokon.
Ha beteg vagy, tehetsz a gyógyulásodért, akkor is, ha mások nem ezt mondják.
Ha idegesít a munkatársad, megbeszélheted ezt vele, kérheted az áthelyezésedet, vagy elengedheted a füled mellett a szavait.
Ha körülvesz a tömeg, leszállhatsz a buszról. Ha be kell érni a munkahelyre, indulhatsz korábban.

A nyugalom magasabb szintje az a fajta belső béke, amely nem csak azt jelenti, hogy békében vagy önmagaddal, hanem azt is, hogy békében vagy a világgal.

Te hogy állsz ezzel? Remélem, jól, és nem idegeskedsz sokat, hanem derűs nyugalommal szemléled a világot.


Szabadság

A szabadság, mint belső erőforrás, talán első hallásra különösnek tűnhet, hiszen a szabadság inkább egy állapot, amikor nem korlátoznak bennünket, és az, hogy mit teszünk, csakis a saját döntéseinken múlik.

De most gondolkodj egy kicsit másképpen, és indulj ki saját magadból. Szerintem megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy alapértelmezettnek tekintsük azt a viszonylagos jólétet, amelyben a legtöbben élünk. Szabadon járhatunk, kelhetünk a világban, annyi időt töltünk a szeretteinkkel, amennyit csak akarunk, és otthon is azt csinálunk, amit szeretnénk. Senki sem szól ránk, ha délután alszunk egyet, ha átolvassuk az éjszakát, vagy épp paprikuskrumplira szottyan kedvünk. Amire képesek vagyunk, azt megtehetjük, és meg is tesszük.

Vannak az életünkben szabályok, törvények, megszorítások, de ha nem keseredünk túlságosan neki, egész vidáman élhetjük az életünket.
Mégis vannak korlátaink, amelyeket nem tudunk áttörni.

Például szabadon járhatsz és kelhetsz a világban, de már öt éve nem voltál nyaralni a családoddal, mert valahogy sosem jön össze, mert kell a pénz és sok a munka.
Imádod a gyereked, de keveset tudsz vele foglalkozni, mert mindig van valami olyan nagyon fontos dolgod, amelyet pont a gyereked érdekében kell elintézned, amikor meg végre együtt vagytok, olyan hulla fáradt vagy, hogy már csak közös tévézésre futja.
Utoljára gyerekkorodban olvastál át egy éjszakát, mert ma már ezt teljességgel KÉPTELENSÉG megtenni.

Tulajdonképpen képtelennek tartod magad bizonyos dolgokra, és így a szabadságtól fosztod meg magad. Valójában ugyanis ezeket a korlátokat csak te húztad magad köré. Senki sem büntetne meg, ha nyaralni mennél a családoddal. Kirándulhatnál egyet a gyerekeddel, és nem dőlne össze a világod ettől. Átolvashatnád az éjszakát, és még mindig felkelne a Nap, ráadásul a szemtanúja is lehetnél, és ez meg már egyenesen romantikus, nem?

Gondolkozz el egy kicsit, és vedd észre, mennyi mindent nem teszel meg, amihez nagy kedved volna, de nincs rá lehetőséged, nem engeded meg magadnak, képtelen vagy rá.
Ezután ragadd meg a lehetőséget, engedd meg magadnak, légy képes rá.

Célok

A célok, mint erőforrások, mint BELSŐ erőforrások, mondhatnánk belső céloknak is. Olyan utakról van szó, amelyek egy meghatározott és alapvetően boldogabb helyre vezetnek téged.

Röviden:
Ha jól átgondolt és határozott céljaid vannak, akkor boldogabb leszel.

Ez persze teljesen logikus is. Könnyebben eléred azt, amit akarsz, ha akarsz valamit. Ha semmit sem akarsz, ha nem hozol egyértlemű döntéseket, hogy a saját fejed után menj, majd mások kezdenek el irányítani. Fontos, hogy legyen egy út, amely egy szebb helyre vezet.

Az út tarthat egy nagyszerű állás, egy boldog család, egy utazás felé, vagy bármilyen cél irányába, hiszen tulajdonképpen bármit elérhetsz, legalábbis sokkal közelebb kerülhetsz a MAGASABB célodhoz. Ha egész életedben gyermeket akartál, de hiába minden, nem jött össze, akkor is megteheted, hogy örökbe fogadsz egy gyermeket, vagy elmész óvónőnek, vagy tanárnak, vagy bárkinek, aki gyerekekkel foglalkozik, és kiélhetsz nagyon sok olyan vágyat magadban, amely ugyan nem azonos az apasággal vagy az anyasággal, de képes majdnem ugyanazt az örömöt nyújtani.
Ha figyelembe vesszük a magasabb célokat, amelyek sokkal fontosabbak a céloknál, akkor valóban mindent elérhetünk, és lehetünk boldogok.

Ha máris megjelent előtted egy vagy több nagyszerű út derengő képe, akkor várj egy percet. Jellemzően a homályos, elérhetetlen álmok alkalmatlanok arra, hogy megszerezzük őket. Az útnak tisztán ki kell rajzolódnia előtted, részletes térképre van szükséged, mellékutakkal és olyan lehetőségekkel, amelyek könnyűvé teszik a haladásod.

Az utak akkor válnak igazán hasznossá, amikor rájuk lépsz.
Neked milyen útjaid vannak most?


Kapocsolódás másokhoz

Az emberi kapcsolatok inkább külső tényezőnek mondhatók. Bizonyára emlékszel még az autószerelőre.
Ha azonban arra a belső dologra gondolsz, amellyel másokhoz kapcsolódsz, és ennek minden olyan nagyszerű következményére, amelytől jobb lesz az életed, akkor egy olyan dologról beszélünk, amit te magad teremthetsz meg az életedben.

Itt a magánnyal volna érdemes összevetnünk az emberi kapcsolatok gazdagságát, de egyszerűbb elismerni mindkét állapot előnyeit.

A magányosan töltött idődben végre azt tehetsz, amit akarsz. Olyan zenét hallgatsz, amilyet jólesik, ott hagyod égve a villanyt, ahol szeretnéd, nem kell tekintettel lenned senkire, nem fognak rád szólni, megzavarni, félbeszakítani. A legjobb formádat végre csak saját magadhoz kell igazítani.
Én nagyon élvezem az egyedüllétet, csak sajnos nem tehetem meg, nincs rá lehetőségem meg még képtelen is vagyok rá.

Ugyanakkor egy emberből sosem lesz emberiség, márpedig ha csak félszemmel spirituálisan nézem a dolgokat, egyből le fog jönni, hogy itt vagyok mondjuk én, és itt van az összes létező ember a világon, és utóbbi nagyobb jelentőséggel bír nálam, és alapvetően az ember társas lény, és csak akkor lehet boldog, ha kapcsolódhat más emberekhez.

Hogy ez a kapcsolat ma már az internetes protokollokon keresztül gigabites sebességgel valósul meg, az lehet egy isten áldása is, és az igazi kapcsolatok halála is. Ha egy közösségi oldalon találunk egy nagyszerű albérletet magunknak, ahol boldogan élünk, amíg meg nem lepnek minket egy saját lakással, akkor szerethetjük ezeket a portálokat, mert sokat segítettek a boldogulásunkban. Ha azonban a régi osztálytárs mellett elmegyünk az utcán, de utána a Facebook-on megbökjük, az már szomorú. Ezért inkább beszéljünk most az élő emberi kapcsolódásról.

Az igazi kapcsolatoknak rengeteg vonatkozása van, mint például
- nyitottság - közel engeded magadhoz az embereket?
- kommunikáció - képes vagy velük szót érteni?
- jóindulat - segíteni szeretnél az embereknek?
- segítségkérés - képes vagy mások segítségét kérni?
- figyelem - tudsz másokat őszinte odafigyeléssel hallgatni?
- felelősség - gondoskodsz a szeretteidről?
- odafordulás - tudsz úgy kapcsolódni, hogy az ne csak rólad szóljon?

De a helyzet sokkal egyszerűbb is lehet.
A legfontosabb kérdés mindig az, hogy egyáltalán beszélhetünk-e egy bizonyos emberi kapcsolatról. Van szerelmünk? Van családunk? Vannak barátaink?

Mennyire gazdagok az emberi kapcsolataid, te kedves társas lény?

Egyszerűség

Ez a legkönnyebb.
Bár, némileg másképpen kell szemügyre vennünk a dolgokat.

Bármire is gondolsz az életedben, rendkívül összetett dolgokkal fogsz találkozni.

Például az, hogy milyen a párkapcsolatod, a következőktől függ:
- Kivel élsz együtt?
- Hány éves vagy?
- Mit tapasztaltál eddig a párkapcsolatban?
- Milyen hiedelmeid vannak?
- Milyen határokat tartasz a párkapcsolatban?
- A társad mennyi idős?
- Mennyi ideje vagytok együtt?
- Milyen a szex együtt? Hát külön? (Csak vicc volt!)
- Van közös érdeklődési körötök?
- Van valami nagy ellentmondás közöttetek?
- Milyen elvárásaid vannak?
- Milyen elvárásai vannak neki?

Írhatnék még ezernegyven kérdést, de a célom épp az ellenkezője. Mert mi van, ha egy ennyire bonyolult, összetett és komplex, szinte átláthatatlan és kiszámíthatatlan párkapcsolattal már nem is tudsz mit kezdeni?

Ilyenkor érdemes EGYSZERŰSÍTENI a kérdéseket. Akár két kérdés is elvezethet felsimerésekig:

- Boldog vagy ebben a kapcsolatban?
- Szeretnél ebben a kapcsolatban maradni?

Ha mondjuk a válaszok nem és nem, akkor az összes többi bonyolult összefüggést el lehet felejteni, és hosszas vívódás helyett hagyni az egészet a fenébe, mert egyszerűen nem éri meg.

Az egyszerűség azt jelenti, hogy miközben megőrzöd a rendszerekben gondolkodás képességét, tisztán látod magad előtt a legfontosabb célokat, és úgy irányítod az életed, hogy azok felé haladj.

Ez nagy döntéseket és következetességet jelent, és még ha az út lemondásokkal is van kikövezve, akkor is érdemes néha levágni jó pár felesleges kanyart, és légvonalban menni inkább a magasabb célod felé.

Remélem, nem bonyolítod túl a dolgokat.
Vagy igen?

Minden gondolatodat szívesen látom a hozzászólások között.

Oszd meg, hogy más is olvashassa!
Tibi
 

Mondanám, hogy engem mindenki Tibinek hív, de az igazat megvallva volt egyszer egy főnököm, ő Zolinak szólított. Hamar megtanultam. De ne rohanjunk úgy előre, kezdjük szépen a gyermekkorommal. De ez olyan hosszú, hogy inkább csak ide tettem: http://mindennapinlp.hu/blog/rolam/

  • Éva van den Berg szerint:

    Jó reggelt Tibi!
    Ez most nagyon jól jott nekem megint, hálás koszonet erte! Bocs, de nem talalom a pottyoket az ó-ra…
    Pont tegnap buktam ki drága férjemre… Sokktarápiának hívom, de tulajdonképpen figyelemfelkeltés a cél. Használt, meddig , az még elválik, ha nem, én tole… 🙂 Kozos célok, és egymásra szánt , oszinte figyelem , es tobb kommunikáció. Mai leveled is megerosített ebben. Jó kedvvel nézek ki a fejembol, belevetem magam ebbe a hétbe.
    Legyen nagyon szép neked is!
    Udv,
    Éva

    • Tibi szerint:

      Köszönöm, Éva, és örülök, hogy megerősített az írásom. A pöttytelenséggel nincs semmi gond 😀

      • Takács Noèmi szerint:

        Servus Tibi! -:) A szokottnal hosszabb, am tovabbra is tartalmas uzeneted megerkezett a celallomasra. Tobb ?-t felvet, amiket tisztazok: cel tekinteteben. Usse kavics, enekelni akarok – miert is kell egyebeket muvelni, rohangalni, kajat venni…?! Csak hallgatnam a dalokat, tanulnam a szoveguket, szereznek sajat enekeket, akar tiszta, ertelmes szoveg nelkulit is es valaki(ke)t megorvendeztetnek. Legalabbis jo esetben. No, megyek a gyerkokert -:), majd kesobb almodozok tovabb -:) s nemcsak! Legyen csodas heted, ha mar mase az lehet (mint pl.nekunk, olvasoidnak: Neked koszonhetoen).

        • Tibi szerint:

          Köszönöm, Noémi! 🙂 Kíváncsi volnék arra az éneklésre, az első lemezedre mindenképpen igényt tartok!
          🙂

  • >