Vidámodó – Nagy Belső Utazás
30

Vidámodó

A személyiségfejlesztés meg az élet is tele van egy csomó nehézséggel és problémával, hogy a gondokat és a bajokat ne is említsük. Bőven van min munkálkodnunk, és változás nélkül már nem is jutunk előre.

Ha azonban folyton csak keményen dolgozunk, mindent mindig jól átgondolunk, kitartóan csörtetünk a céljaink felé, az nagyon fárasztó tud lenni. Fáradtan pedig nem az igazi.
A megfelelő pihentetéssel szerencsére a probléma megoldható.

Ha a tested fáradt, akkor a legjobb a testedet pihentetni.
Ha a lelked fáradt, akkor a lelkedet.
Ha az agyad, akkor az agyadat.

Ha mindened fáradt, akkor mindened pihentesd, ilyen egyszerű a képlet. Egyszerűsége ellenére azonban az emberek legtöbbször csak elfáradni tudnak, pihentetni nem.

Számtalan példáját találhatnánk ennek, de maradjunk csak egynél. Mondjuk, hogy megvannak a céljaid, haladsz is feléjük (meg nem is), DE nem vagy elég kitartó, és néha elveszíted a lelkesedésedet, és a hitedet is, és olyankor nem is teszel túl sokat azért, hogy előbbre juthass, és emiatt lelkiismeret-furdalásod van. Valahol elveszítetted a fonalat, és azóta nem találsz vissza a saját utadra. Bánatosan tespedsz, talán már a fejed is belefájdul. Megfásulsz. (De tudod, ez csak egy példa, és nem követendő.)

Ebben az esetben talán a céltudatosságod kell pihentetni. Elfelejtheted a céljaid egy időre, nincs szükséged tervre, besúvaszthatod a határidőnaplót az alsó fiókodba, és abbahagyhatsz egy csomó mindent, amit eddig is csak belső kényszer hatására tettél.
Nem kell hetente kiporszívózni, nem kell túlórát vállalni, nem kell korán kelni, semmit sem kell csinálni, ha nem akarod, és ha megteheted, hogy nem csinálod.

Megteheted azt is, hogy nem veszel levegőt, de ez az egész hangulatodat, a légzésédet és az életedet is előnytelenül befolyásolná, ezért feltétlenül mérlegelni kell a körülményeket. Minden más esetben is.

Ha holnap nem mész be dolgozni, és utána sem, és egy ideig egyáltalán nem, vélhetően végérvényesen véget ér jelenlegi munkaviszonyod, így kifogysz a pénzből, aztán felkopik az állad, ezért ez nem volna jó döntés. (De sosem zárhatjuk ki az igent.) Hasonlóképp botorság volna nekivágni a nagyvilágnak csapot-papot magad mögött hagyva benti papucsban gyalog.

Vagyis valamiképpen szemmel kell tartanod a saját és szeretteid biztonságát.
Ettől függetlenül rengeteg lehetőséged van. Nem csak abbahagyhatsz dolgokat, hanem el is kezdhetsz.

Elkezdhetsz lazítani, megnyugodni, elengedni dolgokat, megszabadulni a felesleges felelősségtől. Elkezdhetsz kevésbé kiválónak lenni, és felhagyhatsz a törekvéseiddel.

Abbahagyhatod az aggódást, megszabadulhatsz a félelmeidtől, leteheted azt a bazi nagy követ, amit évek óta cipelsz magaddal.

A korábban leírt negatív következmények nem mindig érvényesek. Bizonyos dolgokat, amelyekre "lehetetlen" címkét ragasztottál, nyugodtan, könnyen és büntetlenül megtehetsz.

Ha pl. egy órával korábban fekszel le, nem dől össze a világ.
Ha festegetni kezdesz, attól nem fogsz éhen halni.
Ha nem válaszolsz egy email-re? Hát aztán.

Ezek persze mind csak légből kapott példák, de még mindig jobbak, mintha a hasamra ütöttem volna. A saját helyzetedre vetítsd ki ezt a kérdést:
Mi az, amit jó lenne most megtenni?

És aztán a fentiek figyelembe vételével, némi mérlegelést követően tedd meg azt a dolgot.

De mégis mit?

Természetesen valami jót. Amitől jobban érzed magad, ami jólesik, ami logikus, mert jó. Vagy nem logikus, de akkor is jó. Ez nem feltétlenül valami lusta, kényelmes dolog, mint például az ágyban tortát eszegetni (amely egyébként nagyszerű, lélekemelő és határozottan építő tevékenység). Lehet ez egy aktív cselekvés is. Talán felhívsz egy embert, hogy elmondj neki egy fontos dolgot. Talán egyetlen szóban is meg tudod fogalmazni, és nem is biztos, hogy többre van szükség.
Talán csak kifekszel a Napra, vagy leülsz egy padra a parkban.

Azt, hogy mit kezdesz el, mit próbálsz ki, és mit engedsz el, csak te tudhatod. Elgondolkodhatsz most ezen. Nem kell hónapokra tervezni, hallgass a jó érzéseidre.

Ha kevesebb ellenállást fejtesz ki az életben, ha elfogadod az eseményeket, és megérted azokat, ha mindenből a legjobbat hozod ki, akkor sokkal "könnyebben" fogsz élni, és így is odafigyelhetsz arra, hogy fejlődj. Igazából így figyelhetsz csak oda igazán, mert nem egy szigorú tervhez tartod magad, hanem az életed eseményeihez.
Ne aggódj, minden rendben lesz. Ez egy igen jó hozzáállás.

Próbáld ki ezt az egészet, vagy egy részét, találd meg a saját változásod, és vedd észre, hogy vidámabb leszel ettől. A vidámságért pedig már önmagában is megéri a dolog, mert aki vidám, az örül, mert jó neki. Ugye? Ki az a hülye, aki annak örül, ha rossz neki? Vessük el ezt az értelmetlen lehetőséget, mert ez már egyszerűen nonszensz.

Az örülés fontos, és ha jól csinálod, máris (e sorokat olvasva) elkezdhetsz örülni. Na, nem mindennnek, de sok olyan dolognak, amit korábban nem vettél észre.
Rám ez nem vonatkozik, mert én mindig mindent észreveszek, aminek örülni lehet.

Örülök a reggeli kávénak, meg az estinek is.
Szeretek sokáig fent maradni, és aludni is.
Imádom a gyerekeimet.
Örülök a zenének, a filmeknek és mindenféle történeteknek.
Örülök a tücsöknek, a madárnak, még a bodobácsnak is.
Örülök, hogy ezt leírhattam neked.
Még jobban örülnék, ha te is leírnád a gondolataidat.

Csodaszép napokat a csodaszép életedhez!

Oszd meg, hogy más is olvashassa!
Tibi
 

Mondanám, hogy engem mindenki Tibinek hív, de az igazat megvallva volt egyszer egy főnököm, ő Zolinak szólított. Hamar megtanultam. De ne rohanjunk úgy előre, kezdjük szépen a gyermekkorommal. De ez olyan hosszú, hogy inkább csak ide tettem: http://mindennapinlp.hu/blog/rolam/

  • Éva szerint:

    Szia Tibi most még a cikket a vidámságról sem tudom elolvasni, viszont a kép inspirál 🙂 – egyből eszembe jutottak paradoxonok, amelyek nagy kedvenceim (keresztény paradoxonok – bármennyire hihetetlen). És ez nem arról szól hogy nem igaz(ak). Pont hogy igen és pont ezért vagyok szinte mindig “vidám” vagyis, nem vesztem el a messzelátó reményt … Ígérem, azért egyszer leírom ! Most nagy munkában vagyok és ha megleszek, nagyon fogok örülni 🙂

    A legjobbakat kívánom Nektek !

  • Julianna szerint:

    “…én mindig mindent észreveszek, aminek örülni lehet.”
    tetszik, nagyon jó, gratula neked, /szoktam én is /
    …e megjegyzésedtől, máris mosolyra fakadtam!
    Köszönöm, és szép jó hetet

  • Màrta szerint:

    Nekem az nagyon kellemes elfoglaltság, amikor ülök a siófoki kertben és nem csinálok semmit, csak nézem a kedvenc ezüstfenyőmet, bámulom a felhőket és hallgatom a madárcsicsrgést.Ez a lázas semmitevés nagyon jó és örülök neki, mert feltölt és ez igy nagyon jó.Ilyenkor a fenyőn csillogó vízcseppek , és egy szépen megmunkált pókháló is örömforrássá válik.

    • Tibi szerint:

      Ezt én is nagyon szívesen csinálnám. Szeretem én is a lázas semmittevést. Köszönöm, Márta!

  • Csete-Zakor Katalin szerint:

    Kedves Tibi!
    Nagyon jókor jött az írásod. Egyébként minden írásod jókor jön.
    Elengedni dolgokat és kevesebb ellenállást kifejteni. Elfogadni az eseményeket, mindenből kihozni a legjobbat. 🙂 Megyek és folytatom a gyakorlást, de előtte iszok egy teát és közben meghallgatok egy jó zenét. És imádom, hogy zuhog az eső!
    Köszönöm

  • Nagy Eleonóra szerint:

    Kedves Tibi!
    Diáknap van ma nálunk az iskolában.Nekema szabadulószoba felügyalete jutott, és nagyon örülök,hogy itt lehetek.Körülöttem egy csomó okos és vidám gyerek keresgeti a megfejtéseket és a szabadulás útját, én pedig ülök egy fotelben, és csak figyelem őket.Még mondja valaki, hogy a tanári pálya nem örömteli!(Azért majd az érettségi hetében is írok neked…remélem a nyolc évig jól végzett munka eredményének örömével telve 🙂
    Üdvözlettel:
    Nóra

    • Tibi szerint:

      Köszönöm Nóra! Emberek között lenni valódi öröm lehet, a gyerekek között meg főleg. 🙂

  • Takács Eszter szerint:

    Kedves Tibi! Mindig nagy örömmel olvasom a hírleveledet, a sok bölcsesség mellett mindig igen jó humorral írod meg. Ez is nagyon jól sikerült, emellett még a múltkori Holt tér című remekművedet is szeretném méltatni, nekem eddig az a kedvencem. Köszönöm, hogy írsz nekünk! 🙂 Eszter

  • Éva szerint:

    Pont tegnap kértem szabadságot, amit ritkán szoktam, de most úgy éreztem, hogy kell. Befizettem a csekkjeimet, de most az is jó volt. Utána vettem egy csini blúzt és most itthon hűsölök. Szeretem az összes írásod, még akkor is, ha nem talál meg, közben valahol mégis, különben nem szeretném, nem? Szeretem, hogy a kapcsolat, a leveleid nem személytelenek, mindig reagálsz, és ez a figyelem nem jellemző a mostani világra. Felüdülés vagy, köszönöm.

  • Emese szerint:

    Fura már hiányzott levélkéd, kicsit függő lettem😀

  • Melinda szerint:

    Kedves Tibi!

    Köszönöm a mai írást is, nagyon jó volt. A GDPR által fedeztem fel, hogy felvagyok ide iratkozva őszintén szólva nem is tudom hogyan leltem rád. Mindenesetre most már izgatottan nyitom meg az e-maileket amiket tőled kapok és eddig egyikben sem csalódtam. 🙂 🙂 🙂

    • Tibi szerint:

      Nahát, Melinda, ezt nem gondoltam volna, hogy a GDPR ilyen előnyökkel is jár. Megtisztelő a figyelmed 🙂 Köszönöm!

  • Kamilla Gera szerint:

    “Ha minden fáradt, akkor mindened pihentesd, ilyen egyszerű a képlet.”
    Kedves Tibi!
    A lehető legjobbkor jött az írásod. (Bár mindegyik jól jön, mindig 😉 )
    Alapvetően az az ember vagyok, aki mindennek örül és mindenben meglátja a jót, de néha hullámvölgyek is vannak. Ugyan ezek is természetes velejárói az életnek, de előfordul, hogy kell egy külső löket, valaki, aki rámutat, hogy ezekből is van kiút és nem is olyan bonyolult. Ez vagy most te! Nagyon hálás vagyok érte!

    • Tibi szerint:

      Köszönöm, Kamilla. A hullámvasutat ismerem, örülök, hogy megtolhattam egy kicsit a tiédet! 🙂

  • Erika szerint:

    szóval azt csinálom, ami éppen jól esik, és amit érzek, hogy éppen most mire van szükségem.. minden megvár.. az ellenállást meg pláne el kell engedni.. úgy is lesz valahogy.. úgy még nem volt, hogy valahogy ne lett volna 🙂

    • Tibi szerint:

      Igen, én is így gondolom. Jó az, ha teszünk magunkért – de nem szabad túlzásba vinni 🙂 Valahogyan mindig lesz!

  • Kanyó Zsuzsa szerint:

    Nagyon örülök annak, amit írtál! Nálam a napi rutinhoz tartozik, hogy elalvás előtt elmondom, mi volt a jó a napomban.

  • Dorottya Danku szerint:

    Jaj,Tibi! Én már majdnem elfelejtettem örülni az apró dolgoknak. Nem mertem megengedni magamnak az örömöt. Lelkifurdalásom lett tőle. Köszönöm, hogy eszembe juttattad!
    Dorottya

  • Andromeeda szerint:

    Hú mennyire aktuális ez most 😀
    Mostanában annyi bosszúság ért és annyi mindenen rágódtam, egészen belefáradtam, valóban nem ártana kicsit ‘pihenni’ (elengedni), köszönöm az emlékeztetőt! 🙂

  • Mária szerint:

    Kedves Tibi! Ez az írásod különösen jókor jött, mivel éppen nem vagyok a helyzet magaslatán, vesegyulladással küszködöm. Éppen jókor juttattad eszembe az igazi énemet, aki vidám alaptermészetű, mosolygós, minden apróságnak örülni tudó. Hálásan köszönöm Neked!

  • >