július 9, 2018

Megint egy hétindító. Mindig úgy örülök, amikor hétfőre tudok írni a blogba valamit, mert akkor az már hétindító, de kedden pl. már csak keddindító lehet, szerdán meg ki tudja, az már csak egy sima blog. Ezért aztán ragaszkodhatnék a hétfőhöz, de a hétfő akkor sem ragaszkodna hozzám, ezért én sem teszem. Ne bírom az egyoldalú kapcsolatokat. Sose fuss egy olyan busz után, ami úgysem fog megállni miattad, de még csak nem is lassít. Ez az írás pont erről fog szólni, csak egy kicsit teljesen másról.

Az elvek

Remélem, vannak elveid, amelyhez tartod is magad. Elvek nélkül mivé is lennénk? Ha azonban vannak elveid, és olyanok, mint az enyémek, akkor még elvtársak is lehetnénk, de az már nem menő, így inkább maradjon csak meg mindenki a saját elveinél.

Azokra az elvekre gondolok, amelyek FONTOS dolgokról szólnak. Ezek között lehetnek belülről fakadó "szabályok", pédául hogy soha nem ütöm meg a gyerekem, vagy nem ártok szándékosan senkinek.

Lehetnek következetes pontjai az elvrendszeremnek. Például nem játszom szerencsejátékkal, nem veszek olyan ételt, ami túl mesterséges, nem ülök repülőgépre, nem dohányzom.

Érdekes, hogy ezek az elvek javarészt TILTÁSOK. Nem csinálok ezt, nem csinálok azt, és soha, de SOHA nem csinálom amazt. Az elvek tehát bizonyos szempontból korlátok, amelyek a biztonságodat szolgálják. A magasabb céljaidat védik, így nagyon fontosak és hasznosak.

Az első kérdés tehát az, hogy neked vannak-e elveid, ha igen, mik azok, és vajon képes vagy-e tartani magad hozzájuk?

Feladni

Mint miden éremnek, ennek is két oldala van. Az egyik adja magát: Soha ne add fel az elveid.
Ha ezek az elvek valóban a magasabb céljaid szolgálják, ha mélyen emberi értékeket védenek, akkor tartsd magad hozzájuk. Legyen szentírás a szabályrendszer, amelyet magadnak állítottál fel.

Talán vannak (voltak, lesznek) olyan élethelyzetek, amelyekben válaszút elé kerültél, és megremegett a térded, mert egyik út sem volt megnyugtató a számodra. Az egyik talán kényelmesebbnek tűnt, és úgy érezted, az élet arra sodorna magával. De ha azt az utad választanád, akkor fel kellene adni az elveid. A másik út nehezebb. Ott megtarthatod az elveid, de nehéz helyzetbe kerülsz. Talán nélkülöznöd kell, és egy csomó problémával nézhetsz farkasszemet.

Voltál már lyen helyzetben? Ha igen, merre mentél tovább?

Nagy, NAGY hibákat lehet így elkövetni. Tipikusan ilyen az, ha hozzámész valakihez, akit nem is szeretsz igazán, ha olyan munkahelyet választasz, ami nem neked való vagy elkezdesz túl sokat inni.

Ha követtél el ilyen hibákat a múltban, akkor a legfontosabb, hogy fogadd el ezeket a döntéseidet.

NLP előfeltevés:
Mindig a legjobbat választjuk.

Ez azt jelenti, ha valamikor nagy hülyeséget csináltál, akkor azért tetted azt, mert abban az élethelyzetben az akkori tudásoddal és tapasztalatoddal, az akkori világképed szerint az volt a legjobb döntés. Ha tanulsz a történésekből, ha újabb és újabb lehetőségekkel gazdagítod a világképed, akkor a következő hasonló helyzetben már előnyösebb döntést hozhatsz.

És még egy NLP előfeltevés:
Az emberi viselkedés jó szándékú.

Akrmit is tettél, pozitív céllal cselekedtél. Jót akartál, valamilyen szinten egy jobb jövő felé akartad terelni az életed, vagy valaki más életét. Az NLP azt vallja, hogy minden emberi viselkedés, a látszólag értelmetlennek, önzőnek vagy akár önpusztítónak tűnő viselkedés mögött is pozitív szándék húzódik meg.

Ami történt, megtörtént, nem érdemes magaddal cipelni a régi sérelmeket, nem érdemes ragaszkodni a fájdalomhoz. Elengeheted azokat, együtt az önváddal. Különben folyton csak újra és újra le fogod játszani magadnak a múltad fájdalmas emlékeit. Ugyanaz a film pereg majd a fejedben, amelyet már kívülről fújsz, és mégis folyton visszatekered. Inkább nézz előre és figyelj arra, ami fontos: a jelenre, és a jövőre.

Nagy Belső Utazás, önismeret, személyiségfejlesztés, elvek, elengedés

Elengedés

De ha már az elengedésnél tartunk, gondolkodj el azon, vannak-e olyan régi-régi elveid, amelyek talán már bebizonyították, hogy fontosak, hogy megvédenek téged, de mégis, mintha már kicsit merevek volnának a mai énedhez. Mintha csak a fogadat összeszorítva állnál a helyeden, mereven és szigorúan markolva az elveid, mint az asztalra állított diótörő, amely már nem megy sehová.

Gondolkozz csak el egy percre, vagy kettőre.
Vannak-e olyan szabályok az életedben, amelyeket magadnak állítottál fel, de már fájdalmas, unalmas, vagy kiábrándító őket tartani?

Mi volna, ha mégis váltanál?
Mi történne, ha új emberekkel ismerkednél meg?
El tudnád-e viselni, hogy egy kicsit céltalanul bóklászol egy kedves utcában?
Tudnál-e aludni egy órácskát délután?
Vennél-e magadnak egy szelet tejszínhabos tortát egy cukrászdában?
Mondd, csapnál-e egy görbe estét?

Én ezeket mind szívesen megtenném. Meg is szoktam tenni.

Most persze jogosan tartasz tiszta hülyének. Azt mondtam, soha ne add fel az elveid, most meg arra próbállak rávenni, hogy igenis add fel azokat.

De azért remélem, hogy érted a különbséget.
Minden elv, amelyet magadnak állítottál fel, helyes volt valamikor. Van, amelyik még most is megállja a helyét. Vannak azonban, amelyek már rég elavultak. Hagyd őket elmenni, és légy önmagad. Nem vagy diótörő, engedd el a régi megszokásokat, mozgasd meg a tagjaid, vegyél egy mély levegőt. Engedj fel.

Szabad gondolatokat, friss levegőt és sok napsütést erre a hétre.
Szívesen látom a gondolataidat a kommenteknél.

  • Mindig szívesen olvasom a gondolatai(nk)dat, mert néha ismerős (távoli) dolgokról irsz. Távoli mert a mindennapokban csak passzív tudásként használom. (nem használom) De vannak újszerű, új impulzusokat adó gondolatokat. Mostanában épp keresem a vmit, amivel a hétköznapjaimat, vagyis inkább ahogy eltöltöm azokat, próbálok változtatni. Ebből való kibillentéshez, tudnak hozzá segíteni a „tiltások, mindig visszatekerem ua. a részt film, ragaszkodom vmihez ami már nem szolgál,” stb
    A legtöbbször megvan a késztetés, h visszajelezzek, Köszi Ne Hagyd Abba, jókat irsz. (NEKEM Hasznosak). Szóval Köszi, Tibi ( egy másik)

    • Szia Tibi, rendben, nem hagyom abba! (Le sem lehet lőni.)

      Nekem az írás jött be a legjobban, mit eszköz, amivel változást lehet elérni.

      Köszi a figyelmet!
      Tibi

  • Elvileg elvesztem az elvetemült elveimben…sőt gyakorlatlag is. Visszatekintve…értelmetlen volt ragaszkodni hozzájuk, így pont jó időben (süt a Nap is) olvastam remek írásod! A múlt már ott marad ahol van, de most kézen fogom magam és elindulok sétálni..talán egy süti is belefér a délutánba.😀

  • köszönöm nagyon hasznos volt amit írtál. Ha az elvem a szeretet az életben és annak keresése hogy ezt hol találom meg a hétköznapomban akkor nehéz elképzelni hogy ezt az elvemet feladjam. Ezzel kapcsolatban mit gondolsz?

  • …”elv”-ileg mindennel egyetértek…és,egy ideje(évek) ezt az „elvi kérdést” igyekszem gyakorlatba is tenni…a sarkalatos pontja az egésznek(ami engem illet),az elengedés,ami a feladás evolúciója lenne(számomra,legalábbis)…no,ez megdolgoztat még azért ;)!

  • Nagyon kõszõnom, a gyengéden és jól meg komponált gondolataidat.
    Tõrekszem az elveim betartásához, de az élet elém hozott tõrténéseiben elbizonytaladom.És akkor jön a jó régi barátom a lelkiismeretem-aki kikacag”lám lám megbuktál”!
    Tisztelettel gyengéden Lia

    • Szia Lia! Köszönöm… azon gondolkodtam el, mitől is „jó” barát az, akik kikacag, ha elbuktál…

  • {"email":"Email address invalid","url":"Website address invalid","required":"Required field missing"}
    >