7 szó (vagy mondat), amit gyakrabban kellene használnod

Szeretem a szavakat. Neked is folyton szavakat adok. Jó, és persze képeket is, meg egy csomó mindent, mert a kommunikációt nem lehet csak úgy betenni egy gyufásdobozba. Talán egy családi gyufásdobozba valahogy be lehetne gyömöszölni, de valami biztosan kilógna belőle akkor is.

Mert ugye, a kommunikációban a szavakon túl és kívül, sőt, még egy kicsit belül is van egy csomó minden. Például a hangsúly. A hangsúly azt jelenti, hogy milyen nehéz az adott szó. Egy egyszerű "helló" például úgy 10-15 dekagramm, de néha csak úgy elharapjuk, hogy épp megrezegne alatta a postai mérleg. És amikor meg úgy igazán megnyomja valaki, akár fél kilogrammot is nyomhat.

 Jó, nem is azt jelenti a hangsúly, hogy milyen nehéz egy szó, de akár azt is jelenthetné, ha szó szerint vennék azt, hogy hangsúly, de most nem ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy más is van, mint szó.

Ott van például a testbeszéd. Az, hogy merre mozdul a szemed, amikor valamit mondasz. Balra föl, vagy jobbra le? Vagy az, hogy mikor mondod, hogyan mondod és milyen hangosan. És persze az is sokat számít, hogy közben keresztbe teszed-e a lábad, a kezed, esetleg a szemöldököd. Állati bonyolult egy dolog a kommunikáció, ez ilyen egyszerű. Az ilyen nehéz pedig témákat a legkönnyebb gyorsan lezárni, mert ha belemész, sehogy sem tudsz belőle kijönni. Épp ezért, korlátozódjunk egy kicsit a szavakra.

Ez a Mindennapi NLP hétindító cikke, ami egészen hétfői. De mivel a legtöbb hét hét napból áll, ezért beszéljünk most hét szóról. Mivel azonban egy-egy szó nem mindig elég, mondjuk azt, hogy adok neked hét olyan szót vagy mondatot, amit gyakrabban kellene használnod. Megígérem, hogy a mondat is csak két szó lesz maximum.

Vágjunk is bele.

1. KÖSZÖNÖM

Ezt, mondjuk, nem lett volna nehéz kitalálnod. A köszönöm a legalapvetőbb szó, amelyet a legkönnyebb használni, hiszen a legtöbb helyzetben nem kell mellé semmiféle rizsa. Köret nélkül is remekül megállja a helyét. Ennek ellenére manapság az emberek igyekeznek elkerülni, és mindenféle bonyolult kör- és kockamondatokkal helyettesítik.

Például, amikor azt mondják neked:
- Jól nézel ki!
És erre te azt válaszolod:
- Ne is mondd! Rám férne már egy kozmetikus.
Vagy így válaszolsz:
- Pedig úgy érzem magam, mintha átment volna rajtam egy úthenger.
Mennyivel egyszerűbb volna azt mondani:
- Köszönöm, nagyon kedves vagy.

Vagy, amikor elkésel valahonnan.
Talán azt mondod:
- Iszonyat dugó volt, jöttem volna, de nem tehetek róla.
Vagy azt:
- Ne is mondj semmit, nem volt egyszerű ez a reggel!
Ehelyett mondd csak azt:
- Köszönöm a türelmed, rendes vagy, hogy megvártál.

Vagy amikor, mondjuk, valaki reggel kedvesen felébreszt, vagy rendszeresen kimossa a ruhádat,  vagy eléd tesz egy kávét, vagy elmegy a gyerekedért az iskolába. És mivel úgyis mindig felébreszt, a ruhákat pedig, még szép, hogy kimossa, a kávét meg amúgy is mindig eléd teszi, és a gyereked elvégre az övé is - nem is mondasz neki semmit. Nem is várja el.

Azért csak mondd:
- Köszönöm, hogy ilyen rendes vagy. Igazán hálás vagyok neked.

Nem azért kell megköszönni a dolgokat, mert kell, hanem azért, mert az így helyes. Sokat jelent annak, akinek megköszönöd, és neked is. Ezek, tudod, amolyan varázsszavak. Mágikus erővel bírnak.

2. IGEN

Tipikusan gyereknevelési feladat, hogy hogyan mondjunk nemet annak a szerencsétlen kölöknek. Feladják a leckét, mert kitartóak. Rimánkodnak, és ha az nem jön be, akkor könyörögnek, és a követelőzéstől sem riadnak vissza. A felnőttek pedig kreatívan igyekeznek felvenni a harcot.

- Lemegyünk gördeszkázni?

Néhány válasz:
- Nem. Megírtad már a leckét? Megetted már az ebéded? Elraktad már a ruhád? Kipakoltad már a hátizsákod? Nem? Akkor meg, mit akarsz?
- Nem, majd később. Korán van még.
- Nem, majd holnap. Már késő van.
- Ja, ne, hulla fáradt vagyok.
- Majd. Talán. Később. Nem hagynál csak egy percre békén?
- Nem. Hányszor mondjam még?
- Meg ne halljam még egyszer. Szó sem lehet róla.
- Nem.

Itt az egyszerűbb megoldás:
- Igen.

Hogy tetszik? Mennyivel egyszerűbb ez a válasz, igaz?
Jó, aztán le kell menni gördeszkázni, de ez most mellékes. Ha le kell menni, hát menj le. Mert ebben az igenben benne van ám az is, hogy másképpen viselkedsz, és feltételezzük azt, hogy bizonyos szempontból ez a helyes viselkedés.

Félreértés ne essék, sok egyéb helyzetben kellene igent mondani, amikor nem teszed meg, tehát ez nemcsak a gyerekedre vonatkozik.

El kellene fogadnod a vacsorameghívást, amikor összefutsz egy régi ismerőssel, igent kellene mondanod magadnak, amikor meglátsz a kirakatban egy szép ruhát, és mondhatsz igent akkor is, amikor a parkolóban a szegény öreg kér tőled egy húszast, hogy haza tudjon menni a buszával. Úgyis megissza, de kit érdekel? Ítélkezés helyett mondj igent.

3. NEM

Nem csoda, hogy nincs időnk a fontos dolgokra sem, ha folyton mindenkinek igent mondunk. Meg kell tanulnunk nemet mondani.

Az ember annyi mindenről lemond, hogy azt számon tartani is nehéz volna. Egy csomó olyan helyzetben nemet kell mondanod magadnak, amikor az igenért fáj a szíved, de nem teheted meg, mert más dolgod van. A szeretteidnek is sokszor nemet kell mondanod, hiszen pont értük dolgozod magad halálra.

Nem teheted meg, hogy folyton mindenkinek igent mondj.
De miért is nem?
Mert az igeneket másoknak mondod. Így néha egyszerűen csak annyi a megoldás, hogy át kell csoportosítanod a nemeket meg az igeneket, és máris jobbra fordul az életed.

- Nem, főnök, ma nem tudok bent maradni. Ma a kedvesemmel vacsorázok.
- Nem, uram, mára már nem tudom elvállalni ezt a megrendelést, mert vár a gyerekem.
- Nem, most nem tudok hozzád átugrani. Tudom, hogy magad alatt vagy, de ma este fontos programon van.

És, hogy ne bonyolítsuk túl, lehetne egyszerűen csak annyi, hogy "nem". De ne legyünk érzéketlenek vagy udvariatlanok, ezért inkább mondjuk azt: "Sajnos nem." Így a nemet kedves együttérzésbe csomagoltuk, és akkor már sokkal elfogadhatóbb. Úgyis lesz, aki nem fogadja el, és győzködni fog - nem baj. A nem az nem, légy te a kitartóbb.

4. BOCSÁSS MEG

Az önérzetünk piszkosul makacs jószág. Nem engedi, hogy beismerjük a tévedésünk. És ha még tudjuk is, hogy hibát követtünk el, és ezzel valakit megbántottunk, akkor is annyi minden van még ott, ami fontosabb annál, hogy bocsánatot kérjünk.

Nem kérünk bocsánatot, mert
- Semmi szükség arra.
- Nem volt szándékos.
- A másik is megéri a pénzét.
- Ilyen vagyok, és kész.
- Ő is kérhetne bocsánatot. Miért pont én?
- Szerintem nekem van igazam.
- Nem érdekel. Majd megbékél.
- Szar az élet.
- Ciki volna beismerni, hogy hibáztam.
- Épp elég bajom van nélküled is. Hagyjál már békén.

Ezektől a dolgoktól pedig egyre kisebbek leszünk. Gyávaság és tiszteletlenség, lustaság és figyelmetlenség magunkba zárkózni egy ilyen helyzetben.
Csak mondd azt:
- Bocsáss meg.
- Bocsáss meg, nem akartalak megbántani.

És lehet másképpen is.
- Ne haragudj, hülye voltam.
- Elnézést, nem volt szándékos.

Sőt, picit hosszabban is szép:
- Kérlek, bocsáss meg. Hibáztam. Szeretném jóvá tenni.

Ilyen egyszerű az egész.

5. NEM TUDOM

Ez két szó. Mondanám egy szóval is, de nem tudom. És pont ez a dolgok lényege.

Nem kell mindentudónak lenni, és ezt legtöbbször el is fogadjuk. Vannak azonban olyan szerepek, amelyekben nehéz szembenéznünk azzal, ha nem tudjuk mindenre a választ.

Például szülőként. Mert a gyerekek mindent tudni akarnak. És arra a kérdésre, hogy hogyan csinálják a túró rudit, megadhatod a választ, hiszen az interneten elérhető a rudi titka. Hogy miért kell este lefeküdni, télen miért nem nyit ki a strand, a kutyák miért nem mosnak kezet, ezekre javarészt adható értelmesnek tűnő válasz.
Vannak azonban olyan kérdések, amelyekre nehéz volna válaszolni. Ezek egy része talán csak vicces (emlékezetes számomra Barbi lányom kérdése, amelyet ébredés után szögezett nekem: "Apa, neked miért van két feneked?"), de sokszor ennél mélyebben is szántanak a kíváncsi szavak. Miért halt meg valaki, aki nem volt öreg? Miért beszél olyan furcsán az a bácsi? Miért mérges mindig az a néni? És akkor jól esik azt mondani: "Nem tudom, kislányom."

Hasonló a helyzet, ha valaki például tanít. Egy tanár, tréner vagy tanácsadó néha olyan kérdést kap, amire nem tudja a választ. Ilyenkor megpróbálhatja magát kivágni, vagy, ha éppen nincsen nála olló, akár ki is kerülheti a kérdést. De én azt mondom, sokkal jobb, ha kereken kimondja: "Fogalmam sincs." Ettől szerintem nem lesz kevesebb.

Vagy, amikor segítséget várnak tőlünk, például egy barát, aki meg akarja tudni, miért történt vele valami, vagy mit tegyen most. Ilyenkor ahelyett, hogy okos válaszokkal traktálnánk, amelyek mind azt a látszatot próbálnák kelteni, hogy mi tudjuk, mi az oka az egésznek, és nézze inkább az élet szebbik oldalát, legtöbbször szebb, helyesebb és őszintébb azt mondani: "Nem tudom. Nem tudom, de itt vagyok veled, majd kitalálunk valamit."

Szeretek nem tudni dolgokat. Felszabadító érzés.

6. SEMMI BAJ

Ez szintén fontos. Megelőz dolgokat. Megelőzi a saját mérgünket, a másik ember zavarát vagy bocsánatkérését.

Vannak olyan helyzetek, amikor nem jól sülnek el a dolgok. Valaki segíteni akar, de nem jön össze. Valaki hibázik, ügyetlenkedik.

Rálépnek a lábunkra a buszon.
Összetörik egy tányér.
Elfelejtik a szülinapunkat.

Ilyenkor a legjobb, ha azt mondjuk:
- Semmi baj.

És persze mondhatod másképpen is:
- Semmi gond.
- Minden rendben.
- Ne is törődj vele.
- Ugyan már, nem számít.
- Rá se ránts!
- Oda se neki!

Ez nem csak akkor hasznos, ha véletlenül neked okoztak kellemetlenséget, hanem akkor is, amikor valaki mással történik valami rossz. Ilyenkor jó, ha megnyugtatod az illetőt a szavaiddal, amennyire tudod.

Már megint a gyerekeimből indulok ki, mert ez mindennapos nálunk, és tudom, hogy nagyon fontos. Fontos, hogy mondjad, hogy semmi baj nincsen. (Semmi baj, tudom, hogy véletlen volt, nem haragszom.) De ugyanígy hozzá kell tennem, hogy felnőttek között is nagy jelentősége van ennek, mert amire a gyerekek megtanítanak, az a felnőttek között is ugyanolyan fontos.

7. KÉRLEK, SEGÍTS!

Ez a legnehezebb. Egy csomó okunk van rá, hogy NE kérjünk segítséget.

Nem kérünk senkitől segítséget, mert
- egyedül is meg tudjuk oldani
- nem szeretnénk tartozni
- ciki
- nem akarunk másokat zavarni
- már erre sem vagyok képes?
- mi lesz, ha visszautasítanak?

És így tovább.
De, ha jobban belegondolsz, segíteni jó. Azok az emberek, akik nem szívesen kérnek segítséget, örömmel és kérés nélkül is segítenek másokon. Te nem ilyen vagy? Le merem fogadni, hogy de.

Én azt mondom, sokkal gyakrabban mondd ki azt, hogy "Kérlek, segíts".

Mondd ki, hiszen:
- nem KELL visszaadnod a segítséget, mert amúgy is bármikor segíthetsz, amikor csak jólesik
- a másiknak ezzel örömöt fogsz okozni
- emberek vagyunk, az emberi kapcsolatoknak élünk, és egymás megsegítése erősíti ezeket a kapcsolatokat
- sokkal könnyebben célba érsz, ha nem akarsz folyton minden egyedül csinálni.

Mondd ki minél gyakrabban: "Kérlek, segíts!"

Te milyen gyakran használod ezeket a szavakat?
Van olyan, ahol tudnál még javítani?
Tudsz még mondani más fontos szavakat is?
Oszd meg velem a gondolataid lent, a hozzászólásoknál!