Elhatároztam volna magam, hogy erre a hétre valami nagyon előremutatót mutatok neked előre, fejlesztelek valami fejlesztővel, és rendkívül erőteljes belső erőforrásokat ébresztek föl benned. Arra gondoltam először, hogy eljött az ideje, hogy lerázd magadról a kötelékeket, amelyek mások vagy saját magad által kerültek a kezeidre, de az is lehet, hogy a lábaidra. Azt akartam, hogy dobd le a válladról a terheket, és indulj el a változás ösvényén tele energiával és bátorsággal a szívedben.
Elhatároztam volna magam minderre, de mégsem tettem. Előre akartam mutatni, de elfáradt a mutatóujjam, ezért inkább csak az erőforrásaid ébresztgetésére gondoltam, de két gondolás (meg egy kenus) között bealudtam picikét, mert fáradt voltam. A változás ösvényét kutattam neked, de csak az ágyamig jutottam, ahová jól bebújtam, ölemben a laptopommal, magam mellé készítettem a füzetemet, a kiskutyás tollamat és a szövegkiemelőim.
Szóval, már megbocsáss, hogy nem akarlak most kirángatni sehonnan, inkább ezt a hetet csak amolyan lassacskán indítanám. Remélem, van kedved hozzá neked is, hogy kitörés helyett befelé figyelj. A fantáziád persze nyugodtan engedd szabadjára, de semmi mást, kérlek, maradj ott, ahol vagy, és az ég szerelmére, el ne hagyd a komfortzónádat! Mert akármilyen furán hangzik is, de van az úgy, hogy
Idebent tágasabb
Az igazi lehetőségek mindig odakint várnak, a kaland szembe jön veled az utcán, peregnek a kisfilmek a nagyvilágban, és új utak indulnak szerte és szét - de kit érdekel, ha úgyis mind Rómába vezet?
Megmondom neked őszintén, hiába várnak odakint az igazi lehetőségek, egy álmos reggelen énnekem sokkal szimpatikusabbak a nem igazi lehetőségek. Ha ugyanis elszánom magam, hogy kilépjek a nagyvilágba, nem elég a saját korlátaimat átlépni, egyből ott van az összes többi. A korlátok ott vannak az utakon, az üzletekben, a munkahelyeken, az irodákban, a kórházakban, az iskolákban, a teli buszokon meg az üres fejekben. Épp ezért csak akkor lehetsz sikeres a mindennapokban, ha olyan vagy, mint egy fáradhatatlan gátfutó - egyiket a másik után ugord át, hopp, hopp, hopp.
Ha azonban nem akarod tűzön-vízen át keresztülvinni az akaratodat, otthon is maradhatsz. Ebben az esetben a saját kis zárt világodban - ha jó helyen keresed -, nagyobb teret találhatsz, mint odakint, a nagyvilágban. Vannak ugyanis olyan tevékenységek, amelyek bárhová eljuttatnak téged anélkül, hogy a lábad kisujját meg kellene mozdítanod. Vagy a kezedét. S bár mindezek a varázslatos utazások csupán az idegrendszeredben zajlanak le, érdemes egy kis figyelmet szentelni a Neuro Lingvisztikus Programozás egyik legfontosabb előfeltevésének, amely szerint:
Az alkotott élmények éppúgy befolyásolnak, mint a megtörténtek.
Ez azt jelenti, hogy az idegrendszeredben nincsenek külön utak a valóságos tapasztalatoknak és az elképzelt kalandoknak. Így könnyen előferdülhet, hogy miközben a buszon utazol, és a szürke kis élményed épp zötyög az egyik idegpályádon, te bebambulsz két unalmas állomás között, s elkalandozol. Ekkor ne csodálkozz, ha dudaszót hallasz. Ez az a pillanat, amikor az alkotott élményed kiteszi az indexet, hogy beelőzze a valóságost.
Amikor citromra gondolsz, folyik a nyálad, pedig nem is logikus. Akkor volna logikus, ha ennéd a citromot.
Amikor felidézel egy régi veszekedést, szaporábban dobog a szíved. Ez sem logikus.
Az agyad nem igazán van képben azzal kapcsolatban, hogy valami tényleg történik, vagy csupán elképzeled az adott dolgot. És ez messze túlmutat az NLP-n, mert ebben rejlik a történetek ereje is.
- Amikor a moziban egy thrillert nézel, hiába nem valóságos, néha majdnem telelesz a gatya.
- Amikor egy romantikus történetet olvasol, valahogyan átéled a szerelmet. A logikus agyaddal tudod, hogy mindez csupán fikció, de a jobb agyféltekéddel teljesen bele tudsz zúgni a sztoriba.
- Amikor magad kreálsz egy kitalált történetet, egy mesét - azzal bizony formálod a valóságod.
És lehet, hogy közben ki sem mozdulsz a szobádból, ki sem látsz a képernyődből, vagy le sem teszed a tollat a kezedből - benne maradsz a saját kis palackba zárt világodban. De, hát, ki a fenét érdekel, hogy be vagy zárva, ha a tiéd az egész univerzum, nem? Mert ezúttal te döntöd el, hogy mi kerül a palackba: Egy evőkanál kaland, késhegynyi izgalom, egy csipet szerelem, egy kis humor ízlés szerint, s végül megbolondíthatod egy kuncogásnyi huncutsággal, vagy amivel akarod. A végeredmény: Személyre szabott, palackozott boldogság.
Ahogy már említettem, több kapun is beléphetsz ezekbe a fiktív dimenziókba. Nézzünk csak meg hármat.
A könnyű módszer
Bizony, ez a legcsábítóbb útja annak, hogy kilépj a valóságból. Csak belehuppansz a fotelbe, bebújsz az ágyadba, de ha veszed a fáradságot, és elcaplatsz egy valódi moziba, ott még jobban hatalmába keríthet téged a filmek csodálatos világa.
Alapvetően semmit sem kell tenned, csak nézni kifelé az idegrendszeredből, s befogadni azt az audiovizuális élményt, azt a színes, széles vásznú valóságot (azta!), amely varázsütésre kiragad téged a székedből, és választásod szerint szórakoztat, felizgat, kikészít, megnevettet vagy megríkat. Ríkás közben egy kis kuttogatott pakoricában lelheted vigaszod, s amikor majd a végén felkapcsolják a villanyt, nem valószínű, hogy azonnal vissza tudsz térni a saját dimenziódba.
Ugyanakkor széles vászon és dolby-hifi-ultrahangok nélkül is beszippanthat egy film. Nagyszerű élmények ezek, remélem, te is elmerülsz néha egy-egy mesés történetben a képernyő vagy a vászon előtt. Ne hagyd ki, hatalmas élmény.
Amikor te alkotod a képet - Könyvek
Ez már sokaknak nehezebb műfaj, pedig az idegrendszered többet kap általa, mint a filmektől. Sajnos manapság rendesen pusztulnak az olvasási élmények. Egyre kevesebben veszik rá magukat, hogy betűkkel bajlódjanak - és persze vannak olyanok is, akik képtelenek volnának könyvek nélkül létezni.
A könyvek szépsége egyszerűségükben rejlik. Egy köteg papír és némi nyomdafesték fizikai megvalósulásában érkezik meg hozzánk a művészet és költészet. Az író itt tudja megmutatni, mire képes a nyelv által. A sorok nyomán legalább annyira valóságos élmény születik bennünk, mintha filmet néznénk. Itt azonban sokkal inkább adó módban vagyunk, mint vevőben. Amíg a filmeknél az élményt csupán befogadjuk, most alkotni kényszerül elménk. Csak a szöveget kapjuk készen, s minden mást, képet, hangot és érzéseket is házilag kell legyártanunk. Épp ezért egy könyv egyénenként változó élményt generál a fejünkben.
Talán ez lehet az oka annak is, amikor egy könyvet megfilmesítenek, és a végén azt mondjuk: "Jó volt nagyon, de azért a könyv az igazi." A rendező hiába érti a dolgát, fogalma sem lehet róla, mit kellene visszaadnia, milyen valóságként élték meg az Olvasók a történetet.
Full alkotómód - Írás
Képzeld csak el, mi történik az elmédben, amikor semmit sem kapsz készen. Ehelyett saját magadnak kell megalkotni mindent. Isten lesz belőled, s hogy hét nap, hét hónap vagy két év alatt alkotsz meg egy teljes világot, az csak rajtad áll. A nagyszerűség nem feltétlenül terjedelmes. Nem egy mű hossza adja meg a minőségét, hanem az, hogy mit mond el, és hogyan mondja el. Sőt, mint ahogyan az a kommunikációra is igaz, valójában nem is az számít, hogy mi a tartalom, hanem az, milyen hatást vált ki a hallgatóból, illetve az olvasóból.
Az, hogy amit írsz, hogyan érinti meg az embereket, érdekes kérdés, van azonban egy sokkal izgalmasabb vonatkozása a dolognak. Vajon az, hogy írsz, milyen hatással van saját magadra?
A kézírás igazán különleges folyamat, s az önmagadnak történő írás az, amit mindenkinek (neked is) receptre írnék fel. Tudom, hogy jót tesz.
A történetírás azonban más tészta. S hogy a tésztára mit teszel, azt az szabja meg, mi a célod vele. Ha csupán simán írogatsz, már az is csodás hatással lehet az életedre. Ha azonban direkt, célzottan, szántatlan és szánt szándékkal olyan történetet alkotsz, amelyet láthatatlan szálakon keresztül kötsz össze a saját, valóságos életeddel, akkor a személyiséged fejlesztésének igazán különleges és hatékony módját ismered meg.
A metaforák írása egy életre szóló hobbit jelenthet neked (de ne remélj tőle egyetlen hobbitot sem). Ha komolyabban is elmerülsz a mesés történetekben elrejtett sugallatokban, megírhatod életed történetét, az pedig, ha az agyad tényleg oly bugyuta (és bizonyos szempontból az), hogy nem érzékeli a különbséget fikció és valóság között, mi mást is jelenthetne, minthogy a saját életed történetének lehetsz a rendezője?
S talán ez már neked kínai, el kell áruljam, hogy valóban van egy egyszerű kis kínai étterem, ahová be szoktam ülni a metaforaíró tanfolyamok hétvégéin ebédszünetekben.
0 hozzászólás