7 fontos önfejlesztő tipp az új évhez – Nagy Belső Utazás
4

7 fontos önfejlesztő tipp az új évhez

Éljen május elseje! Illetve a karácsony. Meg az új év. Szóval mindezek a nevezetes dátumok és ünnepek, és időpontok.

Remélem, hogy az ünnepi napok nemcsak ajándékokban, süteményekben, forralt borban gazdagok, hanem ölelésekben, gyermeki kacajban, közös rötyögésekben és meghitt pillanatokban is. Továbbmegyek, és hangot adok abbéli reményeimnek is, hogy volt lehetőséged kissé eltávolodni a nyüzsgő rokonságtól, s miután leróttad a kötelező köröket (nagyon finom az ebéd anyuka, de már nem kérek többet), s eleget tettél ünnepi kötelezettségeidnek, maradt némi időd ara is, hogy elgondolkodj, magadba szállj, s kissé megpihenj. 

Ha igen, akkor pontosan tudod, mire gondolok. Ha nem, akkor is, szerintem. Mindenesetre nem átallottam billentyűzetet ragadni, hogy figyelmedbe ajánljak hét igen fontos tippet, tanácsot vagy sugallatot, amelyek RÓLAD szólnak. A célja ezen tippeknek, hogy megfogadd őket, és így jobban sikerüljön a következő éved (ahhoz képest, mintha nem fogadnád meg azokat).

Előfeltevés

Az előfeltevést már előre felteszem, hogy ne is legyen kérdés az, hogy JÓT AKARSZ MAGADNAK. Sőt, eleve igaznak tekintem, hogy nemcsak jót, hanem JOBBAT akarsz magadnak a jövőben, mint ami most van. Ezt akkor is így gondolom, ha épp magad alatt vagy, felemészt az adósság, rád telepszik a környezeted, és búsan ücsörögsz egy rozzant kis sámlin a hideg konyhában - meg akkor is, ha elégedetten és jókedvvel eltelve, bőségben dúskálva a kandalló pattogó tüze mellett lógatod a lábad a hintaszékben.

Feltételezem, hogy nem a jelenlegi állapotodon múlik, hogy javítani akarsz az életminőségeden, hanem mindenképpen a pozitív változásra vágysz. Mondjuk azt, hogy célod a személyiséged fejlesztése, hogy ezáltal jobban érezd magad a bőrödben.

Ennek a szellemében fogadd a következő hét fontos tippet.

1. Kezdd el most!

Ha meg akarod várni a január elsejét, az új év kezdetét, hogy majd akkor kezdj új életet, akkor igen kicsi az esélye, hogy pont úgy lesz, ahogy akarod. A január elsejékkel a fő probléma, hogy igen ritkák. Vagy várni kell arra, hogy eljöjjenek, vagy elmúltak már. 

Én jobban szeretek a buszon ülni, mint a buszmegállóban várakozni. Akár elment a busz, akár nem.

Van egy ideális pillanat, ami mindig itt van, és egyetlen percet sem kell rá várnod, hogy eljöjjön, és ráadásul sosem múlik el. Ezt úgy hívják, hogy most.

Ha tehát magaddal akarsz foglalkozni, mert feltett szándékod, hogy javítasz életed minőségén, akkor jó hírem van. Pont most jött el a megfelelő pillanat. Ráadásul máris csinálod az önfejlesztést, hiszen ez a nagyszerű cikk, amelyet olvasol, éppen arról szól, hogy miként is foglalkozz magaddal. Tehát már ráléptél az útra (maradhat a papucs, nem kell cipőt húzni), és hamarosan még további hat tippel gazdagodva szőheted a terveket, sőt, máris cselekedhetsz, és számíthatsz rá, hogy már jól fejlett, avagy épp csak bimbózó személyiséged kivirágozzék, és elindulj a napfényes jövő felé (ezt nagyon szépen mondtam). Ennek örömére menjünk is tovább.

2.Tekints a távolba!

Avagy, nézz, nézz az ég felé. Az emberek, szegények, oly könnyen beleragadnak a mindennapok keréknyomába, hogy gyakorta csak arra tudnak figyelni, hogy is mászhatnának ki a kátyúból. Feladatokat látnak maguk előtt, amelyeket végrehajtva valahogyan átcsusszannak egy újabb kihívásokkal teli napba, hogy ilyen módon kitartó hernyóként araszoljanak az időben előre.

Mindenféleképpen le kell küzdenünk a napi akadályokat, és meg kell tennünk, amit muszáj, ugyanakkor ha a fák mögött nem csak az erdőt, de az erdőn túli tájat is szeretnénk felfedezni, akkor messzebbre kell függeszteni bizakodó tekintetünk (s már megint milyen szép gondolat!).

Fogalmazzunk azonban most prózaibb módon: A napi feladatokat félretéve határozd meg a magasabb céljaid.

  • Mi az, amit hosszú távon szeretnél elérni?
  • Miben tudnál megnyugodni néhány év vagy akár évtized múltán?
  • Hogyan tudod elképzelni az ideális jövőt?
  • Ha van egy célod, mi annak a célnak a célja?
  • Ha tudod, mit akarsz elérni,  mi az, ami annál is fontosabb?

Remélem, érted, hogy értem. Egy családi ház nem lehet magasabb cél, az csupán cél. Az anyagi jólét nem tesz boldoggá, de elérhetsz általa más, fontosabb dolgokat, amelyek már többet jelentenek. 

Gondolj a magasabb céljaidra, hogy a mindennapos teendőkön túl megtaláld a helyes irányt. Ez az az irány, amelybe érdemes elindulnod.

Tudod már, hogy merre az arra?

3. Lépd át a korlátokat!

Hangsúlyozom, nem a fizikai korlátokra gondolok. A szalagkorlátot mindenképpen tartsd tiszteletben, s a teraszról se mássz le, kérlek. Biztos vagyok abban, hogy a külső korlátokat nem kevered össze a saját, belső korlátaiddal.

Sajnos azonban ennek a fordítottjában nem tudok bízni. Az emberek a belső akadályokat sokszor külsőnek tekintik. Azt hiszik, a környezetük, más emberek, vagy a világ szab határokat előttük. Talán nem véletlenül tesznek így. Ez egyfajta védekezés a cselekvés ellen. Felmentés a felelősség alól.

Gondolj csak arra, hogy miért nem érted el eddig a céljaid! Sorold fel, milyen akadályok állnak az utadban. Készíts listát, és ha kész vagy, akkor fogj egy szövegkiemelőt, és jelöld meg az összes olyan korlátot, amely valójában BELSŐ akadály. (Extra tipp: Vélhetően csak a szalagkorlát lesz a külső akadály.)

A belső akadályokon belső erőforrásokkal tudsz túljutni. 

A pénzhiány megoldható.
A betegségekből meggyógyulhatsz.
A nem támogató környezet elhagyható.

Ha mindezekre már ott van a nyelveden az, hogy "igen, de...", akkor kérlek, gyorsan szívd vissza. Az "igen, de..." kezdetű mondatok további külső akadályokat próbálnak felsorakoztatni, de valójában azok csupán kifogásoknak álcázott belső akadályok

A lehetőségek, akárcsak a korlátok, benned vannak.

4. Tedd le a terheket!

Amikor a léghajó fel akar szállni, nemcsak a meleg levegő segíthet. A ballonban lévő hőmérséklet növelhető, de a hajó sosem fog felszállni, ha nem szabadul meg a felesleges súlytól, a ballaszttól.

Szeretnéd, ha a jövőd felfelé ívelne? Szívesen elrugaszkodnál a szürke hétköznapoktól, és a levegőbe emelkednél a magasabb céljaid felé?

Nos, ideje letenned a terheket. Nem lehet mindent egyszerre teljesíteni. Nem tudsz mindenkinek megfelelni, az elvárásoknak korlátot kell szabnod. 

Mondhatod, hogy nem úgy van az, mert ott a munka, a háztartás, a család, a gyerek, a párkapcsolat, és mindezek oly terheket rónak rád, amelyek próbára tesznek, de akkor is muszáj mindet bevállalnod. Ha azonban ezt mondod, nem értetted meg az előző tippet.

A külső vállalások, a megfelelések, a kötelezettségek mind belülről fakadnak. Nem azért adsz enni a gyerekednek, mert éhes, hanem mert tudod, hogy szüksége van rá, és te vagy a felelős érte. Ez így helyénvaló. De biztos az, hogy minden terhet te, és csakis te vihetsz tovább? Mi volna, ha letennél néhányat mégis? Mi a legrosszabb, ami megtörténne?

Ha vállalod a következményeket, ha le tudod tenni azt a legnagyobb terhet, hogy mindenkinek és mindennek meg akarsz felelni, és végül rájössz, hogy vannak ennél fontosabb dolgok, akkor a léghajód először kissé megbillen a földön, és aztán lassan a levegőbe emelkedik. 

Felemelő élményben lesz részed. Mire vársz?

5. Légy együtt!

Nem szeretném, hogy önző alaknak gondolj. Eddig arról írtam, hogy te vagy a fontosabb. Hogy a külső korlátok átléphetők, hogy a vállalások letehetők. Mások helyett magadat helyezd a fókuszba.

Miközben mindezek mellett továbbra is kiállok, mert hitem szerint csak így léphetsz ki egy beragadt élethelyzetből, szeretném felhívni a figyelmedet egy súlyos hibára, hogy megláthasd a másokban rejlő értéket és óriási lehetőséget.

Mindannyian emberek vagyunk. Kivéve a Tiplit, mert ő a macskám - de ő sem kivétel. A közöttünk lévő kapcsolódás ad értelmet az életünknek. Ha egyedül élnék a  földön, állatira unatkoznék, és a kutya sem volna kíváncsi arra, amit írok (még a Kókusz sem, aki tényleg a kutyám).

Amikor az ember ráébred arra, hogy a környezete bizonyos szempontból korlátozhatja, hogy a célok elérése nem másokon múlik, hanem saját magán, akkor sokan azt a téves következtetést vonják le, hogy mindent egyedül kell elvégezniük. Ez hiba. 

Fontos, hogy légy együtt másokkal. Segíts másoknak, és fogadd el az ő segítségüket. Sőt, ne csak fogadd el, hanem egyenesen kérj segítséget másoktól.

Vannak terveid a jövőre? Szerepelnek benne mások is? Remélem, igen. Egyedül nem megy minden. Az emberek értékesek. 

A legjobb, ha egy közösségnek vagy a része. Ha mindig tudsz számítani mások segítségére, és készen állsz arra, hogy segítő kezet nyújts a társaidnak. 

Két praktikus tippet hagytam a végére.

5. Légy magaddal!

Ezt úgy hívják, énidő.

Szükséged van a magányra. Nem a hosszan tartó, mardosó magányra, hanem a tartalmas, építő egyedüllétre. Senki sem érthet meg téged úgy, mint te magad. A saját belső erőforrásaid táplálhatnak a legjobban. Szükséged van rád.

Az énidőnek van néhány igen fontos kritériuma.

1. Rendszeres

Lehetőleg minden egyes nap tarts énidőt. Minimum félóra. Ha ennyit nem engedhetsz meg magadnak, akkor a helyzeted igen súlyos. Ebben az esetben egy órára lesz szükséged. Ha ennyit meg pláne nem, akkor legyen kettő.

Hétvégén is. Hosszú hétvégén is. Nem számít, hogy szabad szombat van, bedolgozós vasárnap vagy szerelemcsütörtök, esetleg dobszerda. Minden nap legyen meg az énidőd.

2. Magányos

Nem lehet ott veled senki. Nem kérheted meg a gyereked, hogy addig játsszon csendben, nem lehet bekapcsolva a telefonod, nem szövetkezhetsz a barátnéddal, hogy tartsátok meg együtt az énidőt. Csak te, és senki más. Elszeparáltan, elszigetelve, csendes magányban.

3. Rólad szól

Az énidő nem mosogatásra való. Nem a csekkek befizetésére és nem munkára. Az énidő csak és kizárólag a te saját fejlődésedet szolgálhatja.

Olvashatsz, tervezhetsz, meditálhatsz, alkothatsz - még dolgozhatsz is, ha az a saját céljaidért van, vagyis amit teszel, attól több leszel, fejlődsz.

Ha kedvet kaptál hozzá, és azon morfondírozol, MIKOR vezeted be a rendszeres énidőt, görgess vissza az első tipphez.

7. írj!

Ez a legkonkrétabb tippem. Nagyjából mindennel összeegyeztethető, az énidővel is.

Végtelenül egyszerű dolgot kérek tőled. Írj. Írd le a fontos gondolataid. Jegyzetelj, foglald írásba a terveid, vesd a papírra az ötleteid.

Lehetőleg kézzel. Legyen egy füzeted. Én a szabad írást részesítem előnyben, de mindenféle írás jót tesz, ha rólad szól. Az írásnak különös ereje van. Talán éppen azért, mert összehasonlítva a gondolattal, vagy az emberi beszéddel, sokkal lassabb annál. A leírt gondolatok fókuszáltabbak, erősebbek és ezért hatékonyabbak. Segítenek megtalálni az értéket a múltban, és megteremteni szintén az értéket a jövőben. Az írással beléphetsz a jelenbe. Megszabadulhatsz a stressztől, és felismerésekkel gazdagodhatsz.

Ha elkezdesz írni úgy igazán, hamar a legkedvesebb hobbiddá válhat.


Kérdések hozzád

Most, hogy a végére értél, kíváncsi vagyok arra, hogy

  • Mi az, amit már eddig is csináltál ezek közül?
  • Melyik az, amelyik a legközelebb áll hozzád?
  • Mi az, amivel szívesen kiegészítenéd ezeket a tippeket?

A válaszaidat örömmel olvasom a hozzászólások között.

Oszd meg, hogy más is olvashassa!
Tibi
 

  • Erika szerint:

    Tibi!
    Mindenben igazad van.Vannak olyan helyzetek,amiről nem tehetünk s mások tesznek olyat,amivel úgy érezzük nem lehet,vagy nehéz együtt élni.Bevetve minden erőforrást, semmi “de” , mégis mikor pl.plaztikázhatatlan sebet éget az arcunkba valaki ,s ezt el kell fogadni mivel megváltozhatatlan,nehéznek tűnik, vagy képtelenségnek elfogadni.Engedd meg,hogy a fenti írásaodra a Te egyik kis írásoddal válaszolják,hogy mennyire meg lehet érteni,merre mutatod az irányt,mert a megoldások bennünk vannak,amit pusztán ez a kis tőled idézet pár sor,ami az életemet megváltoztatta segített.Érteni,megérteni minden szavad, írásaid nagy lényegét.Poénnak hihető,pedig komoly jelentősége van.

    “Modern biológiai kutatások mára már kimutatták,hogy a Föld bolygón ma számtalan faja létezik a kifogásoknak,tovább azt is bebizonyították,hogy közülük mindegyik fáj egyértelműen a korlátok családjába tartozik.A kifogásokat nem kell félteni,hiszen minden tereptípuson remekül megélnek,rendkívűl gyorsan szaporodnak, nemcsak érintkezés,hanem kommunikáció útján is gyorsan terjednek,így egyáltalán nem fegyegeti őket a kihalás veszélye”.

    Aki eddig értette amit tanïtasz,átadsz,mutatsz,érti e kis írást is.Az irányt megmutatod,de helyettem S helyettünk nem léphetsz.Lépkedsz velünk egy táblán,a kezünket fogva,jókedvvel,játékosan,nem is hinnénk mekkora utat tettünk meg közben s mekkora a jelentősége.Akkor,amikor az égési sebet elfogadom,mert az élet fontosabb S a seb marad ha tetszik ha nem,akkor érezzük a távolság hosszát,amit megtettünk,játszva,mégis nagy belső erőforrásokkal,amit megmutatsz mennyi mindenre képesek vagyunk.
    Barátsággal,
    Erika

    • Tibi szerint:

      Köszönöm, Erika.

      Tudom, hogy nem mindenkinek egyformán könnyű alkalmazni ezeket a tippeket, így külön értékelem a te hozzászólásodat! Megtisztelő az értő figyelmed.

  • Gabi szerint:

    Szia!

    Az írás mint gyakorlat már régóta működik, jelen pillanatban a gondolattérképet használom tervezésre. Az énidőre kiemelten figyelek. A magasabb célok foglalkoztatnak legjobban manapság, már csak azért is, mert mindig itt voltak a látóteremben, és nem tudtam mit is kezdjek velük, ám mára annyira erőre kaptak, piszkálnak, hogy már nem tudom tovább halogatni őket.
    Köszönet az írásért, jól jött ez az év végi összegzéshez. Gabi

  • >