Elérkeztünk a szokásokról szóló hónapunk utolsó állomásához - ez persze közel sem jelenti azt, hogy ezzel kitárgyaltuk a teljes témát. Ezt egyáltalán nem volnék képes három fejezetben megvalósítani, s nem is volt ez a célom.

A célom az, hogy ebben a hónapban a szokásaidra s azok fontosságára irányítsam a figyelmed, mert meggyőződésem, hogy ezek vezetnek el téged a célodhoz.

Tekintsünk vissza egy pillanatra, hol is tartunk (vagy hol kéne tartanunk) jelenleg.

Az első állomáson egy új szokást vehettél elő, vagy egy régit, amit korábban felfüggesztettél. Ha ezt a feladatot sikerrel teljesítetted, akkor elkezdtél valamit rendszereresen csinálni. Könyvet írni, lomtalanítani, tornázni, tanulni, kertészkedni, olvasni - valamit, ami jó.

A második állomáson szokásaink legjelentősebb színterével, a reggellel foglalkoztunk. A reggeli rituáléban teljesedhet ki az a lehetőség, amely valódi erővel ruházhatja fel a szokásaidat.

Most azonban egy harmadik lényeges dologgal fogunk foglalkozni, nevezetesen azokkal a szokásokkal, amelyekre semmi szükségünk.

Előtte azonban menjünk vissza egy kicsit az őskorba, amikor még halászatból, vadászatból és gyűjtögetésből tartottuk fel magunkat. De inkább maradjunk csak az utóbbinál, mert manapság a hétköznapi ember már csak hobbiból halászik, nem igazán vadászik, ámde a gyűjtögetés, az megy.

A gyűjtögető életmód

Képzeld el, hogy rendre vágysz az otthonodban. Rendre, tisztaságra, nyugalomra, harmóniára. El is határozod, hogy elpakolsz, rendbe vágot a kéglit, de ha egy sarkot helyre pofozol, rád borul a másik három. Nincs hova tenni a könyveket, mert a könyvespolcon iratok meg vázák vannak. Nincs hova tenni a ruháidat, mert hatszor annyi van, mint amennyi hely a rendelkezésedre állna. Nincs hova tenni az evőeszközöket, mert a fiókban tálcák, vágódeszkák és befőttesüveg-tetők vannak.

Már nem is mersz gondolni a nagy álmodra, egy új heverőre a nappaliban, és egy olvasósarokra, babzsákkal, virággal, kis asztalkával, hiszen ebbe a rumlihalmazban képtelenség volna akárcsak egy fogpiszkálót is elhelyezni.

Természetesen a megoldás a lomtalanítás. Fájó szívvel vagy anélkül el kell engedned a lomokat, amelyeket két fő kategóriába sorolhatunk:

Csak a bajnak van:

Például a kamrában penészedő munkásruhakupac, amelyre egyszer ráömlött egy befőtt, és azóta önálló életre kelt, amely nagy sikert aratna az Animal Planet egy forgatásán - de neked már csak bajt okoz.

Ártani nem használ:

Mint például a 167 db tojástartó, aminek örülne a Feri a faluban, mert neki tyúkjai vannak, akiknek tojásait maga hordja szét (érted, hogy értem), de neked csak a helyet foglalja a kamrában.

De ne menjünk tovább ezzel a gondolatmenettel, mert most csak metaforikus értelemben hoztam fel a lomtalanítást.

Ugyanez a helyzet a szokásokkal is.

Sok-sok szokás nagy helyen sem fér meg

Hiába vetted a fejedbe, hogy most már aztán tényleg elkezdesz tanulni. Nem volt értelme megfogadni, hogy ezentúl rendszeresen sportolsz. Hasztalan volt arra esküdni, hogy igenis, elindítod végre az online vállalkozásod.

HA.

Ha nincs ezekre időd.

Mert ha eddig nem volt rá időd, akkor ezentúl sem lesz, HACSAK nem csinálsz neki helyet.

Mert ha annyi szokás van az életedben, amely már kitölti a mindennapjaidat, akkor ott másnak már nem lesz helye. Nem fog beleférni.

Vagyis, ha új, hasznos szokásokat akarsz behozni az életedbe, akkor meg kell szabadulnod más, kevésbé hasznos vagy haszontalan szokástól.

Az NBU új feladata pont ez

Szokáslomtalanítás

Soroljuk a szokásokat három kategóriába.

Az első legyen a jó szokások csoportja, amelyek előbbre visznek, és amelyekre szükséged van.Ilyen lehet az önfejlesztés, a sport, a kreatív alkotás.
A második legyen az “ártani nem használ” típusú szokások köre, amelyek nem kifejezetten rosszak, de semmi szükséged rájuk.Ilyen lehet a Facebookon csüngés, a sorozatnézés vagy a kényszeres takarítás.
A harmadik csoport az ártalmas szokások köre, mint például a túlzott alkoholfogyasztás, láncdohányzás, vásárlásmánia, esztelen matyóbaba-gyűjtés.

Az utóbbi két csoport között nem feltétlen könnyű mezsgyét húzni, de határvonat sem, főleg mert az kb. ugyanazt jelenti. De nem is kell ezeket szigorúan elválasztani egymástól, mert akár egy kalap alá is vehetjük őket. És ami a kalap alá került, azt bizony el kell engednünk. Hadd sodorja azt messzire az élet. Vagy a víz.

A feladat tehát

Tudom, hogy nem mindenkire vonatkozik ez a feladat, mert ismerek az NBU csapatában olyanokat, akiknek tényleg mintaszerűen fel vannak építve a szokásaik, jut idő munkára, családra, önfejlesztésre, és mindenre is. Ez nem vicc. (Kérlek, ha olvasod, erősíts meg ebben a hitemben.)

De azt gondolom, a többségnek, amelyhez magamat is sorolom, bőven van feladata az ideje átrendezésével, hogy több ideje jusson olyan szokásokra, amelyekre nagyobb szüksége van, mint azokra, amelyek most kitöltik a mindennapjaikat.

A kérdés tehát:

Van-e olyan szokásod, amelyet érdemes volna kilomtalanítani? Mi az, amit el tudsz engedni?

Ha megvannak a kérdésekre a válaszaid, örömmel olvasom azokat a hozzászólások között.

NBU 2024/12. Szokáslomtalanítás

A tanfolyam anyagainak eléréséhez be kell jelentkezned!

Felkészülés az útra

Január: A felkészülés hónapja

Február: A kreatív tervezés hónapja

Március: A közösség hónapja

Április: A szokások hónapja

Május: Az írás hónapja

Június: Az új utak hónapja

Július: A véletlen feladatok hónapja

Augusztus: Az erőforrások hónapja

Szeptember: Az újrakezdés hónapja

Október: Az idő hónapja

November: A határok hónapja

December: A lezárás hónapja