Öt dolog, amelyért TE vagy a felelős – Nagy Belső Utazás
9

Öt dolog, amelyért TE vagy a felelős

Felelősnek éreztem magam az iránt, hogy írjak most egy hétindító blogbejegyzést. És ha már így van, akkor miért ne írnék a felelősségről? A dolognak ugyanis különösen nagy jelentősége van. Ha valaki rendbe rakja a fejében, hogy mi is az, ami a saját felelőssége, akkor ezáltal igen nagyot léphet előre a személyes fejlődése útján, de ugyanígy az élet számos területén.

Én például szeretem ezeket a hétindítókat, szeretek írni, és - ahogyan már említettem - valamilyen módon felelősnek érzem magam azért, hogy megírjam ezeket a blogbejegyzéseket. De - és ez nagyon fontos - nem írom meg mindig, mert ANNYIRA nem tartom fontosnak, ami a prioritásokból adódik. Vannak FONTOSABB dolgok az életemben, mint egy blog megírása. És most nem arra gondolok, hogy mondjuk tanulnom kell a gyerekemmel, hanem, ha maradunk ugyanazon a területen, ami a hasznos tartalmak írása az Olvasóimnak, akkor is találok fontosabbat olykor, mint a hétindító.

A felelősségvállalással kapcsolatos fontos kérdések lehetnek:

- Mi az, amiért te vagy a felelős?
Erről fog szólni ez az írás.

- Mennyire vagy felelős az adott dologért?
Az előző példában pont erről beszéltem: A felelősségnek legtöbbször van egy határa, amelyet túllépve mentesülhetsz alóla, és mondhatod, hogy ez már nem a te felelősséged vagy hatásköröd.

- Mi az, amiért NEM te vagy a felelős?
Mert igencsak gyakori, hogy olyan terheket cipelünk a vállunkon akár egész életünkben, amelyek tulajdonképpen valaki másnak kellene cipelnie. Ne hagyd magad lóvá tenni.

De most maradjunk az első pontnál, vagyis annál, hogy mik azok a dolgok, amelyekért te vagy a felelős - legalábbis az volna a helyes, ha vállalnád értük a felelősséget.

1. Az egészséged

Sajnos ez a legnehezebb.
Az egészség a céljaid között is az első helyen kell, hogy álljon, ugyanis bármit is akarsz elérni, legyen az siker, pénz, csillogás, lelki béke, igaz szerelem, gyereked felnevelése - az egészség mindezt megelőzi. Így igenis mondhatjuk, hogy

az egészség mindennél fontosabb. 

De talán jobban megérted, ha úgy fogalmazok: Az egészség mindennek az előfeltétele.

Ha beteg vagy, az élet egyik területén sem lehetsz elég hatékony. Foglalkozni kell az egészségeddel, mert még oly nemes célokat sem tudsz teljesíteni, mint mondjuk a gyerekeid felnevelése, ha idő előtt elpatkolsz.

És, hogy miért mondtam, hogy ez a legnehezebb? Mert már gyerekkorunkban megszoktuk, hogy ha meg akarunk gyógyulni, akkor azt kell tennünk, amit az orvos mond. Ez egyébként nem feltétlenül rossz. Sőt, ez csodálatos dolog. Az orvosoké minden tiszteletem, és őszinte hálát érzek sok orvos iránt, akik életem során segítettek nekem vagy a gyerekeimnek.

Sajnos azonban nem mindig tudnak segíteni, vagy nem mindegyik orvos tud segíteni. Ebben a helyzetben nagyon fontos, hogy tudd, az egészséged teljes mértékben a saját felelősséged. Ha nem tud meggyógyítani egy orvos, akkor kell egy másikat találni. Ha az sem, akkor kereshetsz egy harmadikat, vagy elmehetsz más irányba, másféle gyógyítás irányába.

Van két különösen fontos része az egészségednek, amellyel a saját kezedben tudod tartani az irányítást.
Az egyik az egészséged MEGŐRZÉSE. Bár ennek sokkal kisebb a motivációs ereje, mint egy betegségnek. Ha súlyos betegséget kapunk, képesek vagyunk AZONNAL letenni a cigarettát, az alkoholt, megváltoztatni az életmódunkat. Pedig a "megelőzés", vagyis az egészséged megőrzése sokkal praktikusabb beindítója a változásnak. Nem érdemes megvárni a bajt, sokkal jobb megelőzni azt.
A másik az ÖNGYÓGYÍTÁS. Anélkül, hogy mélyebben belemennék a témába, csak annyit szeretnék mondani, hogy LÉTEZNEK módszerek, amelyekkel te magad meg tudsz gyógyulni. Ezek közül néhány egészen nyilvánvaló (kamillatea), mások kevésbé ismertek (kreatív írás).
A lényeg, hogy vállald a felelősséget az egészségedért, mert olyan fontos dologról van szó, amelyet nem engedhetsz át másnak.

2. A gyereked

Ha van gyereked, akkor az teljes mértékben a te felelősséged. Persze az a természetes, ha a gyereknek anyja és apja is van, sőt nagyszülei, akik együttesen tudnak felelősséget vállalni érte - de az anyának és az apának mindig százszázalékos a felelőssége a gyerek iránt.

Hogy miért, az teljesen nyilvánvaló, több okból is. Egyrészt a gyerek nem önmagát hozta létre, nem a káposztában volt, és (ideje lerántani a leplet,) nem a gólya hozta - a születés a szülők döntéseinek a következménye. A szülő "tehet róla", hogy a gyermek világra jött, így kötelessége mindent elkövetni, hogy a lehető legjobb körülményeket biztosítsák számára. Itt nem feltétlenül pénzről, iskoláról, élelemről van szó - bár arról is. Az együtt töltött idő mennyisége és minősége azonban legalább ekkora jelentőséggel bír.

A másik, amely evidenssé teszi a felelősségünket a gyerekünkkel kapcsolatban, hogy nem egy autóról van szó, vagy egy vállalkozásról, és nem is a gyepről a kertben - egy emberi lényről beszélünk, akinek megvan a maga személyisége és élete. Az, hogy a gyereked depressziós, megszomorodott felnőtt lesz majd, vagy boldog és egészséges ember, aki más emberek életére is nagy hatással lesz, teljes mértékben rajtad áll. Illetve nem teljes mértékben, mert bizonyos eseményekbe s körülményekbe nincs beleszólásod - de nagyon sok minden múlik rajtad.

A gyereknevelésben igen nagy szerepe van az időtényezőnek. Ahogy az évek telnek, és a gyerekednek kialakul a személyisége, kezd önállóvá válni. Ha az elején elhanyagolod, akkor később már nehezebben tudsz befolyással lenni az életére. Rossz esetben végleg elveszítheted. Ha a felnőtt gyereked látni sem akar, sok mindent megpróbálhatsz, hogy mégiscsak "normálissá" tedd a kapcsolatot közöttetek - de van egy pont, amikor már nem tudsz mit tenni. Épp ezért fontos a gyerekeket születésüktől fogva nagy odafigyeléssel, gondoskodással, szeretettel és FELELŐSSÉGGEL nevelni.

A nagy csapda a megélhetés. Ha azt gondolod, neked, mint anyának vagy apának a legfontosabb, hogy pénzt teremts, mert mindent pénzért adnak - őszintén szólva megértelek. De vigyázz, talán nem látod a fától az erdőt. Van, ami fontosabb a pénznél, és vannak problémák, amelyek fontosabbak a pénzügyi problémáknál. Ismerd fel azt, ami a valódi értéket képviseli az életedben.

3. A szeretteid

Hogy ebbe a körbe ki tartozik bele, tartozik-e egyáltalán valaki, és ha igen, hányan, azt csak te tudhatod. Van, akinek nagy családja van, és rengeteg barátja. Van, aki viszonylag magányosan éli az életét. Az más kérdés, hogy mivel emberi lények vagyunk, nagyon fontos számunkra a kapcsolódás, így a családtagok, barátok és ismerősök szerepe igen nagy. Az emberi érintkezés életünk értelmének egy összetevője, az érintkezés hiánya lehet ugyan elviselhető, sőt, bizonyos esetekben kifejezetten megnyugtató is, de azért az a jó, ha van pár ember, akit szeretünk, és akiben megbízhatunk. Olyan emberek, akikre számíthatunk.

Ez visszafelé is igaz. Valószínűleg vannak olyan emberek az életedben, akik - nem a gyerekeid, mégis - számítanak rád. A családban mindenki ilyen. A barátaid is ide tartoznak. Bizonyos fokon ilyen lehet a szomszéd is.

A felelősség határai itt elég rugalmasan változtathatók. Ha a szomszéd néni megkér, hogy cseréld ki nála a villanykörtét, jóleső érzéssel megteheted ezt. Ha azonban ma már a huszadik kérése volt ez ma, és közben a néni fia is otthon van, csak épp az igazak álmát alussza, mégis mondhatsz nemet.
Ha az ésszerűség keretein belül felelősséget vállalsz a szeretteidért, a családodért, a barátaidért - nyilvánvalóan ezek között van különbség -, akkor boldogabban élheted az életed.

Sajnos manapság egy családi találkozó során sokan merülnek el a telefonjuk nyomogatásában. Ez nagyon nem jó.
Sokkal fontosabb volna a VALÓDI emberi érintkezés.

Amit még érdemes megemlíteni, hogy noha mindenki saját magáért felelős, ha valaki hibázik, és az illető számodra fontos személy, továbbra is biztosítani kell őt a támogatásodról. Ezt úgy mondják: jóban, rosszban. Sokan megfeledkeznek erről sajnos. Ugye, te nem?

4. A környezeted

Az egyik fiam egészen kaotikus környezetben is képes létezni. A szobája legkevésbé sem hasonlít szobára. Nagyjából úgy néz ki, mintha épp házkutatást tartottak volna ott. Persze időnként orvosoljuk az áldatlan állapotot, és csodás rendet teremtünk. Viszont ebből kitűnik, hogy mennyire másképpen (nem) vagyunk igényesek a környezetünkre.

Ha maradunk a szűkebb környezetünknél, akkor valóban, rajtunk áll, hogy mekkora a rend a szobánkban, az autónkban, az asztalfiókunkban, a számítógépünkön. A személyes környezetünk személyes felelősséget jelent. A rend pedig azt jelenti, hogy minden a helyén van.

Sajnos itt nekem is vannak igen erőteljes hiányosságaim, ha úgy tetszik, restanciám. Így nem is piszkálom a fiamat. Ne érts félre: rendkívül jó érzéssel tölt el, ha a környezetem rendezett. Ugyanakkor képes vagyok ezt az érzékelésemet kikapcsolni, amikor például írok. Megszűnik ilyenkor a külvilág, és teljesen elmerülök az alkotói folyamatban. Lebonthatják körülöttem a házat, azt sem venném észre. Ennek a viselkedésnek is megvan az előnye. Épp ezért fontosabb a környezetedért érzett felelősség kérdését kiterjeszteni.

A tágabb környezettel az a probléma, hogy nagyon sok, akár több millió ember is beletartozik. Vagyis több millió ember tartozik felelősséggel a környezetünkért. Ezek között mi csupán egy csepp vagyunk a tengerben, és ugyan, mint számít egyetlen csepp?

Elszomorít a szemét az utcán, és nehezen tudok magamhoz térni, amikor azt látom, hogy valaki úgy dobja ki az üres pillepalackot, hogy azon rajta a kupak. Hát nem tudja, hogy tapossa laposra? Felfújva rakja a kukába, és ez azt jelenti, hogy vagy nagyon hülye (elnézést), vagy fogalma sincs, mi az a környezetvédelem.

Nem vagyok nagy környezetvédő, és ez hiányosságom, de igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni, hogy vigyázzak a magam módján az életteremre.
A tenger minden cseppje kincs. Fontos, hogy mit teszel.

5. A szavaid

Az emberi kommunikáció az egyik legfontosabb módja a kapcsolódásunknak. Az, hogy emberek vagyunk, csak úgy nyerhet értelmet, ha kapcsolatba kerülünk más hozzánk hasonló lényekkel. Bár a kommunikációnak a verbális módja csupán egy szelete a teljes kommunikációs modellnek, mégis nagyon fontos, hogy mit mondunk.

A szavainknak ereje van.
Sajnos sokan abban a tévhitben élnek, hogy a beszédük érthető, illetve pontosan úgy értelmezhető, ahogy azt ők gondolják. Márpedig az ember valójában nem szavakban gondolkodik, illetve nem CSAK szavakban. Érzések, érzetek, hangok és képek peregnek a fejünkben. A gondolatok tehát közel sem egyenlők a szavakkal.

A fejedben lévő gondolatnak a szavaid csupán kódolt üzenetét képezik, amelyet a másik embernek ahhoz, hogy megértsen, vissza kell kódolni a saját gondolati szintjére. Így nagyon fontos az, hogy MIT mondasz, és HOGYAN fogalmazol.

A kommunikációt sajnos nem tanítják az iskolában. Nyelvtani szabályokkal tömik a gyerekek fejét, akik nyelvtani szabályok nélkül is tökéletesen megtanulták a nyelvet, de senki sem magyarázza el nekik a tiszta, érthető és tiszteletteljes emberi érintkezés módjait.
Nem csoda így, ha nem válogatjuk meg a szavainkat.

Márpedig komoly felelősség terhel minket a szavainkért. Amit mondasz, az meghatározhatja egy ember életét. Akkor is, ha nem úgy gondoltad. Akkor is, ha nem akartál semmi rosszat. Különösen érvényes ez azokra a sorsformáló emberekre, akik gyerekekkel vagy problémákkal küszködő emberekkel foglalkoznak: tanítók és tanárok, orvosok, óvónők, logopédusok, pszichológusok - és persze anyák és apák.
A szavak ereje nagyobb, mint gondolnád, használd őket felelősséggel.

Tudnék még öt másik ugyanilyen fontos dolgot mondani, ami a saját felelősségünk. De ne essünk túlzásokba.

Remélem, hasznos gondolataid támadtak ezen sorok nyomán. Szívesen látom őket a hozzászólások között. Nagyszerű napokat neked!

Oszd meg, hogy más is olvashassa!
Tibi
 

  • Márta szerint:

    Én azt gondolom, az “egy cseppek” öntudatát kell fejleszteni, hogy elhiggyék, igenis számít az az egy csepp is. Különösen ha 6 milliárd csepp így gondolná.

    • Tibi szerint:

      Valóban, Márta. Csepptudatosan kell élnünk az életünket. Még az jutott az eszembe, hogy egy csepp ember mekkora hatalmas szemétmennyiséget tud előállítani pár nap alatt. Ha ezt csökkenti, az már nagy változás.

  • Németh Marianna szerint:

    Mindenben egyetérték veled de még mindig nem értem, hogy írhatom ki magamból a problémáimat. Elsősorban az egészségemmel kell foglalkoznom ez teljesen egyértelmű. Második próblémám a 40 éve tartó házasságom amely romokban hever. Erre egyáltalán nem tudom a megoldást. A harmadik dolog ami szintén kizökent a harmonikus életből az óriási adósság amit soha nem tudok visszafizetni. Ezeket a dolgokat, hogyan lehet kiírni magamból. Számomra felfoghatatlan!

    • Tibi szerint:

      Szia Mariann! Nem tudom, pontosan mire gondolsz. A problémák kiírása nem egyenlő azok megoldásával. A kiírás csupán egy lépés, amelyet az általad említett komolyabb esetekben számos egyéb lépésnek célszerű követnie.

  • Leenaa szerint:

    Egyetértek mind az öttel! 🙂 És mi az a másik 5, amit még fel tudnál sorolni, Tibi? kíváncsi lennék ám azokra is 🙂

    • Tibi szerint:

      Szia Leenaa! Hát, például a tetteid, a külsőd, a belsőd:) a céljaid, az anyagi színvonalad (pénz), a döntéseid, a jövőd… Hopp, ez hét.
      🙂

      • Leenaa szerint:

        :)) Köszi! Ez jó sok lett :)))
        Viszont vitatkoznék pl. a másodikkal: hogyan lehetsz felelős olyan dolgokért, amiket csak úgy odadobott természet/Jóisten/genetika? A külsőnkben jópár ilyen megváltoztathatatlan dolog van.
        Illetve a jövőm: rengeteg véletlen van, ami csak úgy történik és nem én vagyok érte a felelős. (Pl. elütött az autó pedig vigyáztam, segíteni akartam és átvertek, vki más önhibáján kívül okoz nekem kárt, stbstb)

        • Tibi szerint:

          Hát, az univerzumot nem írhatjuk felül, de mindig van beleszólásunk bizonyos dolgokba.
          Ha 120 kilósak vagyunk amúgy is , de ezt betudjuk a genetikának, mert úgysem a mi hibánk, akkor felmegyünk 160-ra, ha azonban teszünk érte, lemehetünk 90-re, és azért az a 70 kiló számít.
          Tehát van, ami szinte megváltoztathatatlan, és van, ami megváltoztatható. Aki ezt a kettőt külön tudja választani, az jó úton jár, szerintem.

          A jövővel ugyanez a helyzet. Ha minden előre meg van írva, ha fullra sorsszerű az életem, akkor minek is strapáljam magam, nem? 🙂

          Szerintem az emberek sokan itt hibáznak. Értem amúgy, amit mondasz, és teljesen igazat adok neked. Csak ez a kis kiegészítés kívánkozott ki belőlem 😀

  • >