Biztosan tudod, hogy írásmániás vagyok, néha már a füzetemmel alszom el, és ha sokat forgolódom, akkor reggelre tollas a hátam. Ráadásul most, hogy indul a színes írás tanfolyam, a helyzet fokozódik, mert még többet írok, különösen színes tollakkal. Kapok majd, ha rózsaszín foltokat találnak a párnámon - még azt hiszik, rúzsozom magam. 

De nem a rózsaszínnel kezdünk, hanem egy sokkal alapvetőbb színnel, ami a zöld. A színes írásban minden színnek megvan a maga kódja, de most nem szeretnék mellékelni egy teljes színkódtáblázatot, az majd a tanfolyamban lesz benne. Ugyanakkor a színes írás nem nélkülözi a logikát, így nem nehéz kitalálni, hogy a zöld többek között pozitív érzelmi állapotokat és a természetességet vagy magát a természetet jelképezi a színes írásban.

Bár a kánikula rendesen alátett a technikának, s emiatt még nem kerültek fel az első videók a tanfolyamba, de szerencsére az íráshoz nem kell kamera vagy laptop, csak egy füzet meg egy toll, ezért tegnapelőtt éjjel fél négy felé írni kezdtem. (Mondtam, hogy mániás vagyok.) A zölddel írtam, szabadon, különösebb megkötés nélkül, folyamatos kézírással minden gondolatom, ami a fejemben volt akkor. Legtöbbször hallgatok fülhallgatóval zenéket, zajokat, speciális zörejeket (nem csak az írás a mániám), de éjjel inkább a csendet élvezem. Kíváncsi voltam, mit hoz ki belőlem a zöld. Egészen különös dolgot éltem át.

Eszembe jutott a természet, hogy mennyire szeretem a fákat, virágokat, tücsköket, bogarakat, madarakat, békákat. Na, a békákkal kapcsolatban vannak fenntartásaim, de az egy másik történet.

Ahogyan írtam, egy idő után a csendben feltűnt, hogy egyáltalán nincsen csend. Odakint egy csomó madár csiripelt. Egy darabig meg is álltam az írással, annyira elvarázsoltak a természet hangjai. Hogy lehet az, hogy itt ilyen koncert van, a város közepén? Mindig arról álmodozom, hogy milyen jó lenne kimenni a természetbe, és ott írni, mennyivel nyugodtabb ott minden. Már csináltam ilyet többször is, igazán különleges élmény. De viszonylag ritkán adatik meg, hogy megtehessem ezt. Mondanám, hogy négy fal között élem az életem (de mivel van padló és plafon is, állapodjunk meg hatban). Nagyon szeretem a természetet, de ritkán mozdulok ki a betonpalotámból. 

Akkor tovább írtam, és beszippantottak a hangok, és nagyon sok minden az eszembe jutott, ahogy figyeltem a madarakat. Néhány tücsök bepróbálkozott, de nem igazán volt esélyük. A madarak totál elnyomták őket (vagy ami még rosszabb, meg is ették? Nem, a sötétben biztos jól elbújtak, gondoljunk erre.). Szóval maradtak a madarak. Már-már esőerdei hangulatba kerültem, amikor elhúzott egy teherautó a főúton. Az messzebb van tőlünk (nem az esőerdő, hanem a főút) (de az esőerdő is), így a zaj nem zavarta meg a madarakat, sőt, egészen barátságosan hatott. Aztán egy távoli kutya ugatott, s ez is csak teljesebbé tette  a városi éj hangjait. Már nem emlékszem, miről írtam, igen mélyre juthattam, hiszen a szabad írás egyfajta írásos meditáció. 

Akkor négy óra lett, és megszólalt egy harang. Ez már egészen misztikus volt. Négyet ütött. Az órámra néztem, négy óra volt. S amikor a negyedik harangszó is elhangzott, egy távolabbi harang alig hallhatóan megismételte mind a négy kongást. Gondolom, ezeknek együtt kellett volna szólnia, de az egyik lemaradt, vagy talán csak távoli társa ébresztette, hogy itt az idő, sőt, már elmúlt, ébresztő, hétalvó (vagyis csak négyalvó).

Az egymásnak felelgető harangok és az írás különös transzba ejtett, sárga, zöld, és narancs színekkel emeltem ki néhány gondolatot. Aztán a kutyák váltottak pár szót egymással odakint, s végül világos lett.

Most négy óra van. Talán a korábbi vihar miatt, most kevesebben vannak odakint a madarak, de most is énekelnek.

Mondanám, hogy bárcsak megmutathatnám neked, de nem mondom, hanem megmutatom. Ugyanis kiraktam egy mikrofont a szobám ablakába, és felvettem bő húsz percet. Hallgasd meg 05:19-nél a harangokat!

Éjjeli hangok

Eger, kertváros, 2019. június 15. 03:55

Mit kaptam az írástól?
Mit adott nekem a zöld?

A felismerést, hogy sokszor, amire annyira vágyunk, az ott van velünk. 

Az ötletet, hogy a pillanatot meg lehet ragadni, ha akarjuk.

Terveket, hogy ha legközelebb kirándulni megyek, felvehetem az erdei hangokat. Hazavihetem magammal, és aztán újra írhatok ugyanarra a zenére, amit egyszer már átéltem.

Ez pedig, egy igen különleges lehetőség.

Te hol laksz? Vannak éjjeli hangjaid odakint? Vedd fel te is, s ha akarod, küldd el nekem. 

És ha benned is ébredtek gondolatok, szívesen látom azokat a hozzászólások között.


Apdét:
Lalus barátom épp most homályosított fel, hogy a harangszóval elsőként a negyedórákat jelzik, s utána jön az órák száma. Így lehet, a két harang csak egy volt? És a kétszer négy jelenti a négy órát?
Vagy mégsem?

Ó, az én buta városi fejem!

  • Szia Tibi! Éppen akkor jött ez az írás, amikor rendhagyó hétfői napon kivonultunk nyári törzshelyünkre Miskolcon. Imádjuk ezt a helyet, a teraszon laptopról akár dolgozni is tudok (bár busszal kicipelni a strandcucc mellett húzós), írásgyakorlatokhoz pedig tökéletes a hangulata. Elolvastam a történetedet és kicsit elszontyolodtam, hogy kevés a kapcsolatod a természetes környezettel, mert nekem a legfontosabb erőforrásom, nem is bírnám sokáig a négy fal közé zárva. Az írásod és az inspiráló környezet hatására a telóm jegyzetében egy érdekes írás született!
    Miről másról, mint az egységtudatról, nekem ez a természet elsőrangú üzenete!
    Csodás nyarat!
    üdvözlet!

    • Köszönöm, Gabi!
      Én úgy vagyok vele, hogy majd alakulnak a dolgok, szóval „falura tendálok”.
      Az egységtudat pedig valóban fontos 🙂

  • Szia Tibi!

    Éjjel itt minden szinte teljesen csendes.Viszont a madarak,5 verèb a fiù Gyuri,de kènyeztetem”Duji”,minden 5 òra körül kora reggel egèsz èvben,veszekedve,egyre hangosabban követelve vàrja,hogy enni vigyek ki nekik az udvarra.Màr nem elèg nekik a rovarvilàg,friss vìz,bùza meg főtt rizs,főtt tèszta,kèt ève szoktak ide hozzám.A baràtaim.Gyakran megmosolygom őket,mert màr a bizalom tàvolsàgra ùgy 25 cm.Ha bàrki màst meghallanak,szètröppenek.
    Ahol lakom nem tùl nagy vàros.A hegyeken van a hangoknak hely,a szokàsos èjjeli „dàridòt” kihagynám.Èrtsd jòl.Viszont ha a hajnali egyre erősödő beszòlàsok ha üres kèzzel megyek ki az èbresztőjükre Dujièknak,az nagyon èrdekes.Egy olyan pici madàrnak mint a verèb,mekkora hangja tud lenni.Ez nem kapcsolat az 5 madàrral 2 èv alatt,hanem „szerelem”.
    Erika

    • Szia Erika!

      De jó, én is szeretem a madarakat. Egyszer az egri várban ültünk egy asztalnál, és ettünk, s leszállt egy nagyon bátor veréb az asztalra. Odatartottam neki egy kis morzsát, és elvette a kezemből.
      Örülök, hogy vannak madaraid 🙂

      Tibi

      • <3 De jó! :))) Ez egy nagyon kedves kis jelenet lehetett 🙂
        Eszembe jutott róla az én legutóbbi madárélményem: kint aludtam hálózsákban a Szentendrei -szigeten és hajnalban ahogy megjelentek a kis sárgamellű cinkék, az az egyik rám szállt :-O először a hálózsákra, aztán a fejemre 😀 – ami ugye szabadon kilógott a hálózsákból :))) és elkezdte finoman kopogtatni a fejbőrömet :-O Egészen különleges élmény volt egy madárkával ilyen szoros közelségben lenni! 🙂

  • Nagyon tetszett. Tó partján élek, egy csendes kis városban, két ősfenyőmmel az ablakom előtt. Szeretem az éjszakai hangjait, – és szeretek ilyen csodákat olvasni közben, mint ez az írás volt.

  • Tibi ! Öröm olvasni minden írásod. A harangszó közel van hozzám. Negyedóránként üti az időt . Negyedkor 1, félkor 2, háromnegyedkor 3, egészkor ahány óra van. De az ágyból is látom a toronyórát. A lélekharang ha meghal valaki „vékony” hangon neki szól. Utána hosszan „kiharangoznak” . Mióta élek ez így van. A rokonságból távol élőknek , a déli harangszóra kinyitom az ablakom és telefonon hallhatják élőben. Ilyenkor „együtt” vagyunk ha percekre is.

    • Köszönöm a megerősítést, Éva! Egészen összetett üzenetei vannak ezeknek a harangoknak.
      És nagyon szép, ahogyan a harangszó összeköt benneteket.

  • Szia Tibi! Te egy hős vagy! Hajnal 4-kor írni?! Ráadásul ilyen klasszul élményedet elmesélni?! Zseniális. Csatlakozok a függők táborához. Amint kezdek beborulni, na van azért, hogy egy kis ideig még szabotálom magam, elkezdek írni. 8 perc alatt legkésőbb megtörténik a hangulat váltás. 🙂

    • Köszönöm, Edit! 🙂 Megtisztelő a hősi minősítés! 😀
      És üdv a klubban! 🙂

  • Egyelőre csak annyi hozzászólásom van, hogy egy élmény volt olvasni.
    És most megyek írni. Mert függő lettem. 😀

  • {"email":"Email address invalid","url":"Website address invalid","required":"Required field missing"}
    >