Sokat töprenghetünk az élet értelmén, de nem biztos, hogy töprengésünk eredményes is lesz. És most nem az Univerzum titkára gondolok, csupán a saját életünk értelmére. Tehát arra, hogy például kitaláljam, mit is kéne véghez vinnem rövidke földi ittlétem során. 

Mondhatnám, hogy tudom, mi az életem célja, de a cél manapság már nem feltétlenül elegendő, vannak ennél divatosabb fogalmak is. Ha jobban szétnézel a világban, észreveheted, hogy manapság már mindenkinek van küldetése, és missziója meg víziója, s egyeseknek talán még vízilója is, ez pedig biztosan hasznos, és előremutató, ráadásul még menő is. Sokszor valóban jó az életünket összefüggéseiben szemügyre venni, megvizsgálni, és ennek fényében kitalálni, hogy pl. 

- a küldetésem, hogy másokat tanítsak,
- a misszióm, hogy jobbá tegyem a világot,
- a vízióm egy szebb jövő.

Aztán, amikor elkészítettük ezt a gyönyörű, csillogó és fényes képet magunkról és a világról, akkor azt a falra akasztjuk, mert nagyon dekoratív és pozitív, sajnos azonban fogalmunk sem lesz, hogy mit kezdjünk magunkkal, mert (és jönnek a kérdések):

- mire tanítsak másokat?
- minek tanítsam meg őket bármire is?
- hogyan tanítsam meg nekik?
- képes vagyok megtanítani?
- elég hiteles vagyok?
- hogyan érem el őket?

És akkor még éppen, csak hogy belegondoltam a küldetésembe, és nem beszéltem a missziómról, hogy a víziómat meg se említsük. 

Persze, nagyon izgalmas ezeket a kusza kérdéseket kibogozni, és megalkotni a részletes képet, ami már tervrajzként is szolgálhat az életünkhöz. Ez többnyire hosszú és mély gondolkodási folyamat eredménye, vagy egyetlen nagy felismerésben érkezik meg. 

Lusta

Nagy Belső Utazás, önismeret, célkitűzés, lustaság

A célkitűzés pontosan erre jó, hogy megtaláld az irányt az életedhez. Csakhogy az ember néha nagyon lusta, és semmi kedve célkitűzni. És akkor elő sem veszi a határidőnaplót, és nem megy el futni, és este nem olvas, hanem a telefonját nyomkodja, és néha megiszik egy sört. Egy ilyen ember előtt pedig hiába lobogtatnánk a célkitűzőnaplóját, hogy mennyi fontos dolga van még mára, nem érdekelné, mert nem volna hozzá kedve. 

Voltál már így? Amikor nem a lelkes és kreatív és lendületes éned vitte a napodat, hanem a "jaj, hagyjál már békén" részed? Én gyakran vagyok így.

Ezen a helyzeten lehet persze dolgozni, hogy ismét komolyan vegyünk magunkat, de most inkább mondok egy sokkal egyszerűbb megoldást az egészre.

Csináld, amit szeretsz!

Ha szeretsz például kirándulni, akkor kirándulj.
Ha olvasni szeretsz, akkor olvass.
Ha utazni szeretsz, akkor utazz.

Elvileg ilyen egyszerű az egész. Talán azért dolgozol annyit, talán azért vállalod magad túl, hogy mindent megteremts a gyerekednek, mert ő a legfontosabb, és a vele eltöltött értékes időnél semmi sem lehet fontosabb - de rá nincs időd, mert folyton dolgozol. Ebben az esetben ha valóban szeretnél a gyerekeddel foglalkozni, akkor csak tedd meg, és kész. És ha ez a munka rovására megy, azt nagyon jól teszi, mert pont a munkát kell csökkenteni, hogy többet lehess a gyerekeddel. 

A felmerülő nehézségek ellenére is minőségibb lesz az életed, a kettőtök kapcsolata pedig sokkal mélyebbé válik.

Ha van valami, amit szeretsz csinálni, akkor azt kezdd is el, és csináld RENDSZERESEN. Lehetőleg minél többször. Ettől egyre boldogabb leszel.

Elvileg ilyen egyszerű volna, DE itt is vannak felmerülő kérdések, akadályok, kifogások és alibik.

Jó kifogás sose rossz

Jó volna megtenni, DE...

Mindenképpen vannak akadályok, de sokszor ezeket az akadályokat gigantikus dinoszaurusznak látjuk, miközben a dinó egy szavunkra elszaladna, mert az akadályokat BELÜLRE állítottuk mi magunk.

Külső vagy belső akadály?

Ha bármi is akadályozná, hogy azt csináld, amit akarsz, először is vizsgáld meg, hogy vajon külső vagy belső kényszer állította-e oda azt az akadályt.

Ha például azért nem mész el a konditerembe, mert félsz attól, hogy kinevetnek, akkor az belső korlát. A félelmet valamilyen szinten te csinálod (hiszen te félsz), és gondolkodhatnál máshogyan is, vagyis letehetnéd ezt a félelmet, mert az egy belső korlát.

Ha azért nem mész el a konditerembe, mert nincs rá pénzed, akkor az külső korlát, hiszen a pénz nem belső erőforrásunk. Hiába is mennél a terembe, ha nem tudod kifizetni a belépőt, be sem engednek.

Hogy ne adjuk fel olyan hamar, érdemes belegondolni, hogy minden külső erőforrást megszerezhetünk BELSŐ erőforrással. Ha nincs pénzed, de van elég kitartásod, kreativitásod, rugalmasságod, bátorságod, akkor meg tudod teremteni a pénzt.

Így a helyzet nem mindig egyszerű, de az biztos, hogy ha belső akadályok miatt nem csinálod, amit szeretsz, akkor végül is, nyugodtan megtehetnéd azt a dolgot. De ez nem azt jelenti, hogy egyből tedd is meg, mert előtte nem árt gondolkozni.

Okosan

Ez egy figyelmeztetés, miszerint a "bátran és rugalmasan" nem azt jelenti, hogy "vadul és ész nélkül". A fennmaradásunk és szeretteinkről való gondoskodás mindennél fontosabb. De ettől még ne essünk abba a hibába, hogy a fennmaradásunkkal és a szeretteinkkel takarózunk egész életünkben. 

Tehát magadnak kell észrevenned, hogy mi az, amit érdemes bevállalnod, megkockáztatnod, kipróbálnod. Vannak, amiket megtehetsz, mert nem dől össze a világ még akkor sem, ha nem válnak be a terveid. 

Nyilvánvalóan nem adhatok tanácsot, mert ezt kizárólag te tudod eldönteni. Ha elég körültekintő vagy, de mégis haladsz előre, mert kipróbálsz bizonyos dolgokat, akkor vélhetően egyre jobban fogod magad érezni a bőrödben. Mondjuk, hogy többet játszol a gyerekeddel, vagy újra elkezdesz biciklizni, vagy többet szexelsz a pároddal, és akkor látni fogod, hogy düledezik-e a világ körülötted, mert ha nem, akkor jól tetted, hogy megtetted. 

Ha azonban többet játszol a gyerekeddel, de ez olyan rossz hatással van a munkádra, hogy nem tudod kifizetni a gyerekednek az edzést, a tábort, a közös kirándulást, akkor lehet, hogy először a pénzügyi vonalat kellene megerősíteni, de legalábbis KÖZBEN, tehát valamit célszerű változtatni. 

Azt az érzékeny egyensúlyt, hogy mit tehetsz meg és mit nem, csak te találhatod meg. Hasznos segítség lehet ehhez ugyanakkor, ha két tényezőre helyezed a fókuszt.

Biztonság és fejlődés

Nagy Belső Utazás, önismeret, célkitűzés, személyes fejlődés

A biztonság alatt azt értem, hogy semmi sem veszélyezteti a túlélésünket, és vigyázunk az értékes dolgokra az életünkben. Mondjuk, egy ezüst töltőtoll is lehet értékes, de most inkább az emberi értékeinkre gondolok.
Az NLP ezt a vizsgálódást ökológiának nevezi, amit egyszerűen úgy mondhatnánk, hogy előre átgondoljuk a döntéseink következményeit, még egyszerűbben úgy, hogy nem megyünk fejjel a falnak.

A fejlődés azt jelenti, hogy nem elégszem meg azzal, amim van, hanem mindig jobbat akarok, legalábbis saját magammal kapcsolatban. A telefonomat nem kell folyton fejlesztenem, lehet egy kedvenc ruhatáram, ami mellé már semmit sem akarok venni, a frizurám is lehet állandó. De összességében mindig érdemes törekedni arra, hogy valamiben fejlődhessünk. Okosabbak és ügyesebbek legyünk, emeljük az életszínvonalunkat. Ez egyébként így teljesen logikus.

Ha tehát ezekre figyelsz, akkor ezen túlmenően már valóban azt csinálhatod, amit szeretsz. Illetve ajánlott azt csinálni, amit szeretsz, mégpedig minél gyakrabban.

Most pedig

Így, hogy már tudjuk, hogy a leghelyesebb azt tenni, amit szeretünk csinálni, érdemes elgondolkodnod: 

Te mit szeretsz csinálni?

Én például szeretek írni, olvasni, zenélni, a természetben járni, a gyerekeimmel lenni, és hát, szeretek enni, játszani, utazni. Ez csak egy rövid lista arról, hogy mit szeretek, te készíts egy ennél sokkal teljesebbet!

Utána pedig vedd észre, hogy mindezen szeretett tevékenységek közül melyik az, amit valóban szoktál is csinálni.

Én sajnos csak egy részét csinálom, tehát bőven van még hová fejlődnöm.

Szívem szerint egy nagy tortával kezdeném a személyiségem fejlesztését, mert azt tényleg nagyon szeretem. Talán nem ez volna a helyes döntés.

Nagyon kíváncsi vagyok arra, vajon TE mit szeretsz, és van-e lehetőséged arra, hogy a szeretett dolgaidat gyakrabban csináld.

Szívesen látom a gondolataidat a hozzászólásoknál.


Még több írás a személyes változásodról:

Nagy Belső Utazás, önismeret, célkitűzés, szitakötő

Szitakötő

A szitakötő nekem mindig örömöt okozott. Kiskoromban nem rajongtam a bogarakért (sőt),

Elolvasom!
  • Szia Tibi!

    Ez az írás nagyon igaz.
    Meg kell találni azt az egyensúlyt a szeretett dolgok és az olyan dolgok között, amiből pénzt is keresünk.
    Ahhoz, hogy ez meg legyen nagyfokú önismeretre van szükség, szerintem.
    Én most ezen vagyok.
    De tényleg csakígy működik az élet, ha élvezettel éljük.
    Köszönöm Neked ezt az írást. Ráébresztettél arra, hogy addig jók a céljaink, amíg a hozzájuk vezető út nagy részét élvezzük!

    • Szia Zoli!
      Talán az a legjobb, ha olyan dologgal keressük a pénzt, amit nagyon szeretünk. És ez alatt nem azt értem, hogy valaki szereti a munkáját, hanem azt, hogy igazán szereti.
      Köszönöm a hozzászólásod!
      Tibi

  • Egyet tudok érteni Zsanett, szavaival!
    Úgy gondolom az élet mindig a helyes irányba sodor minket. Én is nagyon sok dolgot szeretek, talán tényleg egy listát kellene írnom. Most hogy akadt egy-két szabadnapom neki is fogok. Azt vettem észre hogy mindig vannak fix dolgok az életemben, de mindig jönnek újak amik aztán valahogy „itt ragadnak” ideig-óráig, (remélve hogy sokáig), hagyni kell néha hogy sodorjon az áramlat/univerzum és figyelni kell a jelekre, ezt is meg kell tanulni. Nagyon sokszor nem figyeltem oda, másra fókuszáltam, mert rohantam, de meg kell tanulnunk lassítani és akkor minden a helyére kerül.

    • Kedves Mária, köszönöm a hozzászólásodat!
      Az jutott az eszembe róla, hogy az élet valószínűleg a helyes irányba sodor minket, de azért sodródni is tudni kell 🙂

      • Igen 🙂 Nekem erről az jutott eszembe, hogy nagyon sok áramlat van, de azt nekem kell eldönteni, hogy melyikbe álljak bele, hogy melyikkel hagyjam magam sodortatni :))

  • Szia Tibi! Jó témát érintesz az írásodban. Sok éven keresztül a missziómnak éltem, miszerint jógaoktatóként átadjam az embereknek mindazt a jót és szépet, amivel hozzásegíthetem őket egy jobb élethez. Közben pedig dolgoztam és tanultam ezerrel, merthogy valamiből meg is kell élni. Egyszóval rohantam nap nap után. Aztán közben a sok miegymás között elfelejtettem azzal foglalkozni, amiket szeretek, merthogy nem volt idő rá, ez a kötelesség fontosabb volt stb. Egy idő után szinte már nem is emlékeztem rá, ki vagyok és mit szeretek. Így pedig elég nehéz másoknak segíteni. Bizony, az utóbbi időben igyekszem újra időt szakítani azokra a dolgokra, amiket csak úgy simán szeretek csinálni, mindenféle előremutató önismereti fejlődési cél blablabla nélkül. Csak örömből. Például úszni nagyon szeretek! A jóga miatt ez háttérbe szorult, de most ismét végzem és boldoggá tesz. Ahhoz meg, hogy idő legyen a fontos dolgokra, sok minden nem fontos dologról le kell mondani. Úgy érzem, hogy tudatos tervezéssel és szívből jövő vággyal ez lehetővé válik és még odaföntről is segítenek benne, ha segítséget kérünk hozzá. Szóval ha már végképp nem tudjuk, hogyan szakítsunk időt a szeretett dolgokra, majd kapunk, ha mást nem is, legalább sugallatot ahhoz, hogyan szerezzünk 🙂 Mondhatnám azt is, hogy az univerzum segít minket és súg nekünk, de egyszerűen a fókuszálás is meghozza az új gondolatokat.

    • Szia Zsanett!

      Ez érdekes, hogy már végképp nem tudjunk, hogyan legyen időnk, akkor kapunk valahonnan. Az elmúlt időben velem is történtek ilyen dolgok. Amit észrevettem, hogy igent kell mondani sok lehetőségre, és akkor valódi lehetőségekké válnak.

      A másik az úszás, amit írtál. Én is nagyon szeretek úszni, de már jó ideje nem voltam. Most azonban, hogy szóba hoztad… Lehet, elmegyek a héten 🙂

      Köszönöm!

  • {"email":"Email address invalid","url":"Website address invalid","required":"Required field missing"}
    >