Színes szűrők szürke napokra is

Mi volna, ha egy érdekes gondolatmenettel kezdenéd a hetedet? Persze, az is lehet, hogy már volt neked egy csomó. Akkor is mondom még ezt az egyet.

Ez a hónap az NBU-ban a magasabb célokról szól, s ezzel ráhangolódtam ennek a hullámhosszára. Ez jó, mert a magasabb célok fontosak, azonban az emberek kutyába se nézik őket. Ez egy hülye mondás, és értelme sincs, mert a kutyában sosincsenek magasabb célok.

A magasabb célokról akartam tehát írni, de sajnos nem jutottam el odáig, mert a magasabb cél nem más, mint a céljaid célja, a legfontosabb, mindenen túlmutató vágyad, de mi van, ha azt sem tudod, mit akarsz? Vagy pontosan tudod, mégsem teszel semmit?

Talán te is ésszerűtlenül viselkedsz?
Nyugodj meg, ezt a dolgot egyszerű szűrők miatt teszik az emberek, és ezeket a szűrőket át lehet állítani, és sorban megoldódnak a problémák.

De hogy érthetőbb legyen, vegyünk egy példát, s közben gondold át a saját helyzetedet.

Bizonyos esetben érdemes lesz egyből tenni ezt-azt, ezért a következő gondolatoknak tétje van. 

Ha nem vagy elég óvatos, ötleteid támadnak, felismeréseid lesznek, sőt, az sem kizárt, hogy csinálni fogsz valamit (ó, pedig Facebook-ozni is lehetne!). Ha minderre felvértezted magad, bátran olvass tovább.

Egy teljesen átlagos példát nézzünk. Mondjuk, vegyük a Tót esetét, aki pontosan tudja, mit akar. Megvan a maga célja.
Például reménytelenül akarja Gizikét.

A problémák már itt kezdődnek, mert a Tótnak nincs is célja, csak problémája. A probléma, hogy a Gizi nem az övé. A Tót ezért kesereg, persze kifelé mindig jópofa, és csapja a szelet Gizinek. Sajnos azonban ezek a légköri jelenségek csak szórványosak, ezért Gizike figyelme lankad, és valami más is. Hiába Gizike kihívóan dús keblei, a kapcsolat ellaposodik.

Nos, mit Tesz a Tót?
Rinyál. Belül rinyál, kint szerepet játszik, de azt sem túl jól.
A kulcs belül van a Tótban, valahol az idegrendszere vagy egyéb szervei tájékán. Ha az említett kulcs nincs a helyén, akkor a Tót azt gondolja, nem elég jó pasas ő egy ilyen nőnek, mint a Gizi, és ez letöri szegényt. Depresszióra hivatkozik, de szimplán rosszkedvű, és képtelen volna bármit is tenni, és nem is akar, és nem is tudja. Ez a különben-is állapot.

Egyébként tényleg csehül áll a Tót.
Ha belegondolsz
- le van égve
- a munkája nem világszám
- nincs túlzottan kidolgozva a felsőteste
- nem igazán keresi mások társaságát
- béna a frizurája

Nem sok esélyt adhatunk neki, mert a Gizi... Ő nő a javából.

Hacsak... Hacsak nincs a helyén a kulcs a Tótban magában, talán a szíve mélyén.
A kulcs elfordítása azonban semmilyen hatást nem gyakorol a szívre, sem az idegrendszerre, mert a kulcs közvetlenül a szemmel van összeköttetésben.

Az emberi szem ugyanis szűrőkön keresztül jeleníti meg a világot. 

Minden szűrő valójában egy összetett szűrőrendszer. Ne tésztaszűrőre gondolj kérlek, inkább színes üvegekre, és görbetükörre, nagyítóra, meg hasonló különös lencsékre, amelyektől másképpen látod a világot. A világ maga hatalmas, talán még egy diónál is nagyobb, így senki sem képes azt ugyanúgy látni. Mindannyian a világnak csupán azt a részét érzékeljük, amelyet a szűrőink beengednek. Téged nem érdekel a keresztrejtvény, engem érdekel vajon egy Burda szabásminta? Van, aki mindent tud az internetről, de nem tudja, hogyan készül a sajt. De legalább meg tudja nézni az interneten, viszont a sajtkészítő nem kereshet rá a sajtján az internetre, így roppant egyenlőtlenek a viszonyok.

A kulcs elfordítása ugyanis elmozdít bizonyos szűrőket a szemben, s a Tót ebben a pillanatban a világ egy - addig is ott lévő, de általa még fel nem fedezett - új szegletét pillantja meg, amelyben az ablaknál is világosabb, hogy
- nem a pénz a legfontosabb
- a munkája közömbös
- napi tíz fekvőtámasszal érdemes kezdeni
- ideje megismerni másokat
- első út a fodrászhoz

Nem maradt ki a Gizi sem, de most már ezek a főbb opciók.

És akkor, egy hét múlva rendkívül idegesen, ráadásul abban a gyűrött pólóban, amiben aludt is, egy kicsit habogva, aztán sokáig hebegve bevallja a Gizinek a szerelmét. Egy ilyen vallomás pedig csakis egyfajtaképpen végződhet.

Leírom mind a kettőt.

Mert sajnos lehet, hogy a Gizike lesüti a szemét, és nemet mond. És a Tót már ezer éve felkészült erre a válaszra, és most már végre hivatalosan is megkapta a feloldozást Gizike alól (pedig nem is volt alatta), így szabad jelzéssel bátran elhajózhat szebb vidékek felé. Lelke úgy szárnyal majd, mint az a gyűrött szalvéta, amely a játszótéren hintázó kisgyermek fagyitól ragacsos kezéből röppen a zavartan ébredő széllel a közeli gesztenyefára.

De még ennél is történhet rosszabb. Mert lehet, hogy a Gizike letaglózva érzi magát ettől az eszméletlenül őszinte megnyilvánulástól, s hozzávetőelegesen három milliszekundum alatt vonzónak kezdi találni a Tótot, ezt követően sorsuk szorosan összefonódik, melynek fizikai síkon is igyekeznek eleget tenni.

Ím, a személyiségfejlesztés dicső bugyrai.

Akarsz-e szenvedni, mondd? Volna-e szíved otthagyni a nagyszerű hétköznapokat és a sok csodás reggelt? Képes volnál-e csak úgy abbahagyni, amit csinálsz, hogy valami mást tegyél? Valami sokkal bizonytalanabb és nehezebb dolgot, mint most?

Ne aggódj, mindezek csupán költői kérdések voltak. Dőlj hátra, lazíts, a változás nem szalad el.

Illetve... Valójában ez az írás egy kulcs is egyben, amely elfordít a szemedben pár színes lencsét. Légy óvatos az elkövetkezendő néhány nap során. Nehogy az eszedbe jusson valami!